Levéltári Szemle, 55. (2005)
Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Viszket Zoltán–Zentai Katalin: A hungarikakutatás és a Magyar Országos Levéltárban őrzött hungarikajelentés-gyűjtemény / 41–57. o.
3. A hungarikakutatás története A hungarikakutatás történetét a levéltári iratok feltárásának szempontjából két nagyobb részre lehet osztani. Az első, amikor még nem különült el szervesen a külföldi levéltárak magyar vonatkozású iratainak a feltárása a többi, nem levéltári dokumentum feltárásától, illetve a második rész, ami azt az időszakot foglalja magába, amikor már külön szervezett levéltári gyűjtésekről beszélhetünk . 3.1. A hungarikakuatás, mint történeti kutatás története (1920-ig) A XVIII. században a figyelem a nemzeti történelem felé fordult, azonban a forrásfeltárások csak a korabeli hazai gyűjtemények anyagát vizsgálták és még nem gondoltak a külföldi (pl. törökországi) levéltári, könyvtári dokumentumokra. Ennek ellenére ez volt az az időszak, amikor felvetődött a lehetősége annak, hogy néhány évtized múlva külföldi intézetekben is maradandó eredményű gyűjtőmunkát tudjanak végezni. Az első munkálatokat a Magyar Tudományos Akadémia megalapításakor fogalmazták meg, amely következtében 1826-ban egy több kötetes forráskiadvány megalkotását határozták el, amihez külföldi könyvtárakban és levéltárakban végzett, magyar vonatkozású dokumentumok feltárását is tervezték. 1833-tól kezdve kutatásokat folytattak a nagyobb belga, német, olasz és angol gyűjteményekben. A kutatás önkéntes felajánlásokra korlátozódott, néhány ember végzett feltárást a találomra kiválasztott levéltárakban, könyvtárakban. A hungarikumok gyűjtésével kapcsolatban a szabadságharc bukása kettős helyzetet teremtett. Egyrészt nem kedvezett a külföldi utazásoknak, másrészt az emigrációba kényszerült történészek aktív kutatásba fogtak. 1854-ben indította útjára — Toldy Ferenc javaslatára — az Akadémia Történelmi Bizottsága a Magyar Történelmi Tárat, amelynek egyik sorozatában, az Okmánytárakban látott napvilágot a hungarikumokról készült első nagyszabású forrásközlés. A kiegyezés fontos volt a hungarikakutatás fejlődése szempontjából is, mivel létrejöttével elmúlt minden akadály a külföldi kutatások elől, illetve az emigránsok is hazatérhettek és közvetlenül bekapcsolódhattak a hazai hungarikakutatásba. Az 1867-ben megalakult a Történelmi Társulatot, többek közt azzal a feladattal bízták meg, hogy feltárja és ismertesse a külföldi levéltárakban és könyvtárakban található magyar vonatkozású dokumentumokat. A forrásfeltárás fokozatosan átkerült ennek irányítása alá és a Társulat periodikájában, a Századokban rendszeresen jelentek meg rövidebb beszámolók. A hungarikagyüjtés hivatalos megszervezésére először 1884-ben gondoltak. Elsőként a könyvtárak és a kézirattárak hungarikumainak szisztematikus gyűjtése és nyilvántartása merült fel. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága karolta fel és három szempont alapján tett tudományos ösztöndíjra javaslatot: 1 A témáról részletes tanulmányt írt: KOLLEGA TARSOLY ISTVÁN: Levéltári hungarika kutatás. Levéltári Szemle. 42. (1992) 2. sz. 40-52. 2 A második részt az Országos Levéltár szerepétől függően még további három alegységre bontottuk. 3 Élt 1805-1875 között. Történészi és irodalomtörténészi munkássága úttörő volt az 1500-as évek előtti írásos dokumentumok feltárásában és rendszerezésében. 42
