Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Murber Ibolya: A bécsi Collegium Hungaricum újjászervezése (1963) / 26–40. o.

ajánlatot tett a magyar állam tulajdonában lévő, a világháborús rombolás és a felújítás hiányának nyomait magán viselő épületre. A hatalmas épületben alig lézengett ekkor néhány ember. így merülhetett fel 1956 januárjában első ízben a palota eladásának gondolata. A forradalmi események az év őszén azonban megakasztották az elképzelés valóra váltását, mígnem 1958-ban az MSZMP Politikai Bizottsága ismét napirendre tűzte az adásvételt.

3 A kérdés azonban még korántsem dől el, mert a Külügyminisztérium, elsősorban Sík Endre miniszter, fenntartásait hangoztatta az eladással kapcsolatban. Egy 1959. július 28-án kelt előterjesztésben a külügyi álláspontot a következőképpen összegezték: „Az épületet feltétlen meg kell tartanunk, nem csak azért, hogy az ellenség számításait keresztülhúzzuk, hanem azért is, mert az épületre szükségünk van." A javaslat szerint „sürgősen rendbe kell hozni az épület fő részét. Az épület fenntartási költségei fedezhetők azokból a devizaösszegekből, amelyeket művészeink, tudósaink, külkereskedelmi és más kiutazóink a Collegium épületében berendezett vendégszobák útján szállodaköltség címén megtakarítanának." Ezzel a javaslattal akkor még egyetértett a művelődésügyi minisztérium, az MSZMP Külügyi Osztálya, valamint a Tudományos és Kulturális Osztálya is Mindezek ellenére

5 1960. március 14-én a magyar és az osztrák kormány képviselői megkötötték az épület eladására vonatkozó adásvételi szerződést. Az épület vételi ára egymillió USA dollár, akkori értéken 18 millió schilling volt.

6 1963. március 31-éig a magyar félnek a testőrpalota épületét véglegesen el kellett hagynia. Egy március 27-én keletkezett feljegyzés szerint a Museumstrasse 7. szám alatt található testőrpalota épületének átadása az osztrák Szövetségi Házkezelőségi Igazgatóság (Bundesimmobilienvenvaltung) részére megtörtént.

7 Építkezés a Hollandstrassé-n A Collegium Hungaricum új székhelyéül a II. kerületben (Lipótváros) egy magyar tulajdonban lévő telken felépítendő épületet szemeltek ki. Az építkezésre vonatkozó elvi döntés már szerepelt a Külügyminisztérium kollégiuma 1960. március 3-án hozott határozatában: „Még ebben az évben meg kell kezdeni az új bécsi kulturcentrumunk építését, és azt 1961 végére, vagy 1962 első negyedében át kell adni rendeltetésének."

8 Az 1961-ben megkezdett építkezésben egy „ügyes" döntés következtében 1962 elején egy „kis" változtatás történt. A folyamatban lévő építési munkálatok ellenére a bécsi hatóságok által már jóváhagyott építési tervet megváltoztatták. 1961 őszén a magyar állam benyújtotta a Bécsi Tanács Építésügyi Bizottságára az építési terv megváltoztatáMinderröl részletesen írt: ÚJVÁRYG.: i. m. 91-95. 4 MOL XlX-J-1-j-Ausztria-XIV-135-004258/1963 38. d. 5 Az eladásra vonatkozó döntést, benne Marosán György kommunista vezető szerepét, az MSZMP Politikai Bizottsága jegyzőkönyve alapján, részletesen ismerteti UJVÁRY G.: i. m. 93-94. 6 ÁGOSTON ANTAL: Hová lett Szulejmán szőnyege? Adalék a bécsi Collegium Hungaricum történetéhez. Új Horizont, 18. (1990) 4. sz. 75. 7 MOL XIX-J-l-j-Ausztria-XIV-135-00458/1963 38. d. K Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainaik történetéhez 1956-1964. Vál., szerk. és a bev. írta: GECSÉNYI LAJOS. Bp., 2000. 173. 27