Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Horváth J. András: Kutatók és kutatások Budapest Főváros Levéltárában 2003-ban / 25–40. o.

3 > ti > i—i 3 X! 8 i > > N Ifi Ifi o i í 4 9 1 87 238 5 2 3 22 3 3 15 154 253 36 l 773 1 8 1 4 8 134 3 3 23 85 2 1 1 30 9 4 2 2 150 2 10 2 30 4 36 519 5 28 11 1 68 1 3 14 13 4 1 1 44 i 9 302 5 148 3 100 83 19 2209 Nem lehet túl meglepő, és nyilvánvalóan a levéltár városi, fővárosi voltából fakad, hogy a kutatási igények kiugróan nagy aránya irányul az épített környezet vizuális, piktografikus jellegű, valamint egyéb, szöveges adataira. Mint utaltunk rá, az építéstörténeti kutatások több mint fele tekinthető tudományos természetűnek, ám nem elhanyagolható e tematikai csoporton belül a magánérdekű, és a gyakorlati szempontú közérdekű kutatások aránya sem. Ez utóbbiak esetében jellegadó kutatási célszempont az önkormányzatok állagmegóvási-épületrekonstrukciós kezdeményezéseinek dokumentációs célú támogatása. Jóllehet, a kutatási kezdeményezések relatív többsége a város legnyilvánvalóbb identifikációs elemére, az épített objektumokra, azok történeti előzményeire és az azokat körülvevő tér különféle változóira irányul, a levéltár ezeket a tömeges kutatási igényeket az egyszeri, eseti kutatás szerinti metodikai modell szerint képes csupán ellátni. A jelenlegi helyzeten a jövőben feltétlenül változtatnunk kell, és nehezen lesz elhárítható egy épülettörténeti adatbázis-kataszter építésének kezdeményezése, hiszen sokáig már nem tartható az az abszurd helyzet, hogy a legáltalánosabb adatok — mint pl. meghatározott épület építési évszáma, egykori tulajdonosai vagy tervezője — csupán komplikált és hosszas levéltári kutatások eredményeként érhetők el. A második legnépesebb kutatói kört a köztörténeti és társadalomtörténeti kutatásokat végzők alkotják. Az építéstörténetet művelőkkel szemben a társadalomtörténeti irányú kutatási igények zöme (89%) minősíthető tudományos jellegűnek. Mindkét kutatói csoport esetében jellemző az adott kutatási témára vonatkozóan több fondban és állagban is végzett feltáró munka, a levéltári forrásbázis extenzív igénybe vétele. Különbség figyelhető meg azonban a két kutatói kör tudomány szervezeti beágyazódottsága, kutatói státusza között. Míg az építéstörténeti kutatók több mint egyharmada (34%) esetében nem tekinthető ugyanis jellegadónak intézményi kötődés, ez az arányszám a politika- és társadalomtörténeti kutatásokat végzők esetében csupán 28%. Az ilyen kutatásokat végzők ugyan tudományos vértezettél rendelkeznek, ám kevésbé függetlenek, hiszen a háttérben megtalálhatjuk a doktori iskolák, egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek, közgyűjtemények szempontkijelölő hálózatát. 32