Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Horváth J. András: Kutatók és kutatások Budapest Főváros Levéltárában 2003-ban / 25–40. o.

A kortárs történetírás egyik legáltalánosabb, napjainkban kibontakozó tendenciája az új típusú társadalomtörténeti megközelítések (kulturális antropológia, mentalitástörténet, mikrotörténelem) jelentkezése. Megfigyelhető ez — ha egyelőre nem is átütő módon — a fővárostörténeti kutatásoknál is, ezért nem érdektelen pillantást vetni rá. A 2003-ban előfordult 18 ilyen jellegű kutatási témamegjelölés jobbára —- ha nem is kizárólag — fiatal kutatóktól származik. Meghatározó vonás a korabeli társadalmi gyakorlat mentális jellegzetességeinek vizsgálata. Némelykor marginális és bagatell jelenségeket, a kutatószolgálat számára konkrét iratanyagra nem egykönnyen „lefordítható" témákat jelölnek meg. Ilyeneket mint pl.: a polgári lakáskultúra átalakulása, a hétköznapi élet változásai, fiatalok szubkultúrái, családi események, értékek, kapcsolatok felkutatása stb. E kutatási igények egyik fő jellemzője a személyi vetület és dimenziók előtérbe állítása, amely a közigazgatási iratanyag tekintetében nem csupán az adatszegénység folytán, de kutatástechnikai okoknál fogva is meglehetősen problematikus. Adott személyre, avagy komplett házközösségre vonatkozó, „totális adatgyűjtést" célzó kutatás esetében a jelen helyzetben az alapos kutatónak ugyanis szinte minden, a célterületet lefedő fond és állag segédkönyvi anyagát át kell tanulmányoznia a szétszórt adatok összegereblyézése érdekében. A kutatók jelentős része ezért ilyen esetben előnyben részesíti a jogszolgáltatási és azon belül a bírósági iratokat, mert azok a közigazgatásihoz mérten ugyan torzítottabb módon tartalmaznak személyes jellegű adatokat, viszont ezek koncentráltabb formában, „kutatóbarátabb módon" férhetők hozzá. Ezért a levéltár másik fontos, hosszú távon megvalósítható feladatának a — közigazgatási iratok esetében is a jogszolgáltatási fondok és állagok területén már évek óta gőzerővel folyó, személyi adatokat tartalmazó — adatbázis-építésnek kell lennie. A kutatói törekvések és érdeklődés, valamint a valós levéltári kutatási lehetőségek közötti szembeszökő különbséget szemléltetik a háztörténeti kutatások, azaz a mikrotársadalmi környezet rekonstrukciója során felmerülő nehézségek. Jelen pillanatban — mint fentebb utaltunk rá — nem tudunk közvetlen módon felvilágosítást adni pl. arról a bonyolult kérdésről, hogy mikor épült „x" fővárosi épület, és ki tervezte, hogy az ott lakók kilétéről már ne is beszéljünk... A társadalomtörténeti és a politikatörténeti kutatások nagyjából hasonló arányban, és különleges életkori sajátosságokra sem igen utalva fordulnak elő, eltekintve a fenti, egyre kevésbé különlegesnek számító témaköröket kutatóktól, akik jobbára fiatalok voltak 2003-ban. A hagyományos köztörténeti, politikatörténeti kutatások zöme amúgy inkább a bírósági iratokat veszi célba. A kutatási projektek között nem ritka a korábban tiltott, avagy másként kezelt téma újbóli felvetése, az újraértelmezésükre irányuló törekvés. Nem hagyta tehát érintetlenül a rendszerváltozás időszaka a politika- és társadalomtörténeti kutatások körét, hiszen a háború előtti politikai represszió természetére és az erőszakszervezetek működési mechanizmusaira irányuló érdeklődés mellett ma már jócskán találkozunk a „reálszocializmus" időszaka hasonló jelenségeinek tanulmányozásával. Izgalmas lélektani, tudásszociológiai kérdés, hogy ki milyen belső mozgatórugók folytán foglalkozik egyik vagy másik korszakkal, avagy témával. Kutatói attitűd szempontjából mindenesetre úgy tűnik, alcsoportot képez a Lugosi András által Jóvátételi történetírás"-ként meghatározott, a rendszerváltozás utáni időszakban kibontakozott sajátságosan kelet-, közép-kelet-európai kutatói irányultság, illetve tevékenység. Az ezt 33