Levéltári Szemle, 55. (2005)
Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF) / 32–70. o.
1.4 [0]E szabvány társszabványa, az ISAD (G): A Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa, lehetővé teszi, hogy a kontextusra vonatkozó információk az adott anyag leírásán belül, annak bármely szintjén megjelenjenek, ám azt a lehetőséget is elfogadja, hogy a kontextusra vonatkozó információkat 22 önállóan rögzítsük és kezeljük, majd az így kezelt kontextus-információt kapcsoljuk össze a levéltári anyag és az iratok leírását szolgáló, más információs elemek kombinációjával. 1.5 Számos érv szól amellett, hogy miért fontos a kontextuális információk külön leírása és kezelése. A gyakorlatban ugyanis lehetséges az iratképző(k) leírásainak és a kontextusra vonatkozó információknak összekapcsolása ugyanazon iratképzö(k) több iratörző helyen kezelt iratainak leírásával, valamint kapcsolat teremthető az adott iratképzőhöz köthető múzeumi vagy könyvtári iratok/adatok leírásaihoz is. Ezen kapcsolatok megteremtése hatékonyabbá teszi az iratok kezelését és megkönnyíti a kutatást. 1.6 Ha egy adott iratképző levéltári anyagához tartozó iratokat különböző iratőrzők őrzik, akkor szabványosított forma alkalmazásával sokkal egyszerűbb a kontextuális információkhoz való kölcsönös hozzáférés biztosítása vagy azok összekapcsolása. Az ilyen jellegű szabványosítás nemzetközi érdek, amennyiben a kontextusra vonatkozó információk határokon átívelő cseréjére és összekapcsolására kerül sor. A régebbi és a jelenlegi iratanyagok egyre inkább nemzetközi jelleget öltenek, például az olyan folyamatok, mint a gyarmatosítás, a kivándorlás vagy a kereskedelem mind hozzájárultak az iratok nemzetközivé válásához. Ez a folyamat szükségessé teszi a nemzetközi szabványosítást, mert csak ezáltal válik lehetővé a kontextusra vonatkozó információk cseréje. 1.7 Jelen szabvány azért került kidolgozásra, hogy elősegítse az azonosító leírások megosztott (közös) használatát azáltal, hogy előmozdítja az iratokat keletkeztető szervezetek/testületek, személyek, családok konzisztens, pontos és önmagát magyarázó leírását. Célja, hogy a nemzeti szabványokkal együttesen kerüljön alkalmazásra, vagy kiindulási pontként szolgálhasson azok kialakításához. 1.8 A levéltári azonosító leírás annyiban hasonlít a könyvtárihoz 23 , amennyiben mindkét esetben szükséges egységesített hozzáférési pontok (standardized access points) létrehozása. A leírási egység iratképzőjének a neve az egyik legfontosabb hozzáférési pont. A hozzáférési pontok olyan, az általuk megjelölt anyag azonosításához elengedhetetlen, úgynevezett „minősítőket" tartalmazhatnak, melyek lehetővé teszik az azonos, vagy nagyon hasonló nevű entitások egyértelmű megkülönböztetését. 1.9 A levéltári azonosító leírásoknak ugyanakkor több követelménynek kell megfelelniük, mint a könyvtáriaknak. [0]Ezek a plusz követelmények abból adódnak, hogy a levéltári Jelen szabvány itt az ISAD (G) elsö és második kiadásában szereplő (3.2.) Conlext Area adatcsoporta utal, amelyet az ISAD (G) első kiadásának fordításában „Meghatározó adatok területe"-ként fordítottak (ISAD (G): LSz, 64.). Véleményünk szerint szerencsésebb az eredeti kifejezéshez közelebb álló szóalakot használni, mivel ezen adatok az iratanyag és iratképzők közötti összefüggésekre, kapcsolatokra, azaz a kontextusra utalnak. A könyvtári terminusban: besorolási rekord, ld. 14 jegyz. Az angol kiadásban: „the name of the creator of the unit of description" szerepel, amit „a leírási egység létrehozójának neve"-ként lehet szó szerint fordítani, jelen szabvány esetében azonban a leírásban szereplő „létrehozó" (creator) alatt minden esetben az iratképzőt/fondképzöt kell érteni (ld. Fogalomtár), hozzá kell tennünk azonban, hogy nem feltétlenül pusztán iratképző lehet egy-egy entitás. 40
