Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - Horváth J. András: Módosuló társadalmi igények, új iratértékelési szempontok, intézményi reform: a 2004. évi XV. bécsi levéltári világkongresszus néhány előadása / 3–11. o.

Jóllehet közvetlenül nemigen fenyegeti a közlevéltárakat a megszüntetés veszélye, mégsem mellékes az őket körülvevő intézményi és társadalmi közeg folyamatos figyelése, a levéltárra vonatkozó vélekedések, támogatói hajlandóságok figyelemmel kísérése, esetleg azok némi befolyásolása. „Az emlékezet különbségei: társadalmi tényezők érdekeltté tétele a közlevéltári ügyekben" című előadásában John Roberts is a levéltár társadalmi környezetének az utóbbi időben előtérbe került kérdéseit feszegette." Szerinte a posztmodern felfogás a levéltárak társadalmi beágyazottságára helyezi a hangsúlyt. Ezért 2002-ben a Hogyan érzékeli egyáltalán a társadalom a levéltárat? címmel a CITRA, majd ugyanebben az évben Mit vár el a társadalom a levéltáraktól? címmel az Ausztrál Levéltáros Egyesület is e kérdések köré szervezte összejöveteleit. A levéltárak társadalmi támogatásának számbavételekor — véli a szerző — mindenképpen figyelembe veendő az, hogy: 1. a levéltárak társadalmi meghatározottságok között tevékenykednek, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, 2. jelentőségükről meg kell győzniük környezetüket, 3. a támogatók köre függ a levéltári cselekvés fókuszától. Alapvető jelentőségű, hogy a levéltárak válaszolni tudjanak a működésük alapvető céljára irányuló kérdésekre. Az előadó meglátása szerint még mindig tömegesen jelennek meg a befogadó közeget lényegében figyelmen kívül hagyó kiadványok. Pedig a levéltárosoknak nem csupán saját munkájukra kellene figyelniük, hanem arra is, hogy kinek a számára végzik azt. E szempont elhanyagolása világjelenség, még az amerikai levéltárosok esetében is fennáll. A szóba jöhető érdekeltek: szponzorok, iratkeletkeztetőkAadományozók, levéltári adatok célszemélyei, kutatók (hagyományosan a legszorosabb kapcsolat velük van), társadalmi célcsoportok, a maguk sajátos kollektív emlékezeti igényével, szakmai partnerek (a tudományos kutatás világa), levéltári alkalmazottak (az üzleti világhoz hasonlóan itt is lényeges tényező), hatóságok. A levéltárhasználók tapasztalatainak figyelembe vétele is fontos lenne a levéltári anyag leírása során. A levéltári kutatóhelyek szaporításának ma divatos — nem túlságosan kutatóbarát — törekvéseivel szemben ezek integrálásáról, egy épületbe történő összevonásának sikeres kísérletéről tartott ismertetést a norvég Vigdis Bergstad „Közszolgálat a Levéltárházban" címmel.

12 A stavangeri Levéltárházban ugyanis az egész régió történetére vonatkozó források az igénylők rendelkezésére állnak. A nyugati parton található Rogaland megyében 27 különféle — állami, önkormányzati és magán — levéltár található. A kutatóknak korábban gyakran kellett vándorolniuk az egyes intézmények között kutatási igényeik kielégítése érdekében. Ennek áthidalására, az integráció jegyében létesítettek Stavangerben központi kutatóhelyet. Egy épületben található a nemzeti levéltár regionális részlege és a megyei „önkormányzatközi" (intermunicipal) levéltár. Utóbbi 1976-ban létesült, s jelenleg kéttucat önkormányzat levéltár szükségleteit elégíti ki. A különböző szintű önkormányzatok tulajdonosi jogosítványai persze érintetlenek, az intézmény csupán őrzi az iratokat és kutatószolgálati feladatokat teljesít, valamint közreműködik az iratkezelési tanácsadásban. Az évek során magániratképzők is felfedezték az intézményt. Az 1999-es levéltári törvény önkormányzati levéltárak létesítésére vonatkozó szigorú " ROBERTS, JOHN: Diverse Memories: Effeclive Engagement with the Many Stakeholders of the Public Archlves (Group Manager, Archives Management, Archives New Zealand). 12 BERGSTAD, VIGDIS: Service to Sociely in The House of Archives (Rogaland hitermunicipal Archive, Norway). 8