Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Géczi Lajos: Egy hosszú per rövid története / 65–76. o.

2000. április l-jétől hatályos az a jogszabályi rendelkezés, amely konkrétan meghatározza az egészségkárosító kockázatokat. Ezen időponttól lehet csak a Kjt. 72.§ 71/bekezdésének „jogszabályban meghatározott" kikötését alkalmazni. Tény, hogy a szakértői véleményekből az derül ki, hogy a 61/1999. (XII. 01.) EüM. r. által felsorolt gombák az utolsó vizsgálat alkalmával nem voltak kimutathatók a levéltár épületeiben, ennek azonban a bíróság megítélése szerint azért nincs perdöntő jelentősége, mert a pótlékra való jogosultság másik, vagylagos feltétele, nevezetesen, hogy a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó, vagy tartós használatával valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott megterhelést jelent, a szakértői véleményekből kitűnően változatlanul fennáll. így ha a Kjt. 72. § /l/ bek. a) pontja alapján nem is, a b) pont alapján mindenféleképpen megállapítható a felperesek pótlékra való jogosultsága. Az, hogy a felpereseket lényegében munkakörüktől függetlenül egyformán érinti az egészségkárosító kockázat, szintén az igazságügyi szakértő szakvéleményéből volt megállapítható. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben a légtérbe jutott gomba- és porszennyeződés a kockázat tárgya, a bíróság ezt a megállapítást aggálytalannak találta. A fentiekre tekintettel a bíróság a közbenső ítéletet megelőző eljárás adatainak alapján megállapította, hogy a felperesek egészségkárosító kockázatok között végzik munkájukat munkaidejük nagyobb részében és ezen kockázat ellen a védelem egyéni légzésvédő eszköz állandó használatával valósítható meg. Ez azonban a felperesekre fokozott megterhelést jelent. Az egészségkárosító kockázatok között végzett munka címén járó pótlék feltételei tehát 1996. április 26tól kezdődően folyamatosan fennálltak — 2000. április l-ig mind az egészségkárosító kockázat, mind az egyéni védőfelszerelés használatának indokoltsága, ezt követően pedig ez utóbbi ok alapján — valamennyi felperes vonatkozásában. Ezt követően munkavédelmi szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy a levéltár helyiségeiben szükséges-e valamilyen védőfelszerelés használata, ha igen milyen fajta és milyen kockázati tényező elleni védelemre vonatkozóan, ill. a munkavédelmi eszköz mely munkafázisokban használandó és a felperesek esetében munkaidejük milyen hányadában szükséges a védőfelszerelés használata, ez jár-e a felperesek esetében fokozott megterheléssel. [...] igazságügyi munkavédelmi szakértő a felperesek észrevételeire tekintettel tárgyaláson módosított szakvéleményével megállapította, hogy mindazoknak, akik bármelyik levéltári épületben dolgoznak (vagyis valamennyi felperesnek) munkaideje teljes időtartamában indokolt és szükséges egyéni védőfelszerelés használata. E légzésvédő felszerelések használata megterhelő a dolgozók számára. A szakértő szakvéleménye módosításának megfelelő indokát adta. Hangsúlyozottan hivatkozott a munkavédelemről szóló 1993. XCIII. tv. 4.§-ára, mely szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodónak és a szolgáltatást igénybe vevőnek is. A bíróság álláspontja szerint a munkavédelmi szakértő ezzel a hivatkozással nem hagyott kétséget afelől, hogy módosított szakvéleménye kellőképpen megalapozott. A bíróság a módosított szakértői véleményt azért sem találta aggályosnak, mert az mind a védőfelszerelés állandó használatának kötelezettsége, mind pedig a védőfelszerelés használatának megterhelő volta vonatkozásban egybehangzó volt a közbenső ítélet meghozatalát megelőző eljárásban beszerzett, különböző forrásokból származó szakértői véleményekkel. Az előbbiekre tekintettel a bíróság elvetette a beavatkozó arra vonatkozó bizonyítási indítványát, hogy a bíróság másik igazságügyi munkavédelmi szakértőt rendeljen ki a szakvélemény homályos és ellentmondó volta miatt. 68