Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga / 14–38. o.

SIPTAR DÁNIEL A DOMONKOS REND RÓMAI KÖZPONTI LEVÉLTÁRÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSÚ ÉS EREDETŰ ANYAGA A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának (Archivio Generálé dell'Ordine dei Predicatori = AGOP) mindmáig legkiemelkedőbb magyar kutatója Iványi Béla volt. Bár a szegedi egyetem jogászprofesszora az 1920-as, 1930-as években fejtette ki római tevékenységét, eredményei máig óriási jelentőségűek, a kutatásai során összegyűlt anyag teljes kiaknázását csak a közelmúltban kezdte meg a magyar történettudomány. Iványi 1929-ben és 1930-ban a római levéltár ismertetését is elvégezte, a Levéltári Közlemények hasábjain magyarul,

2 a Mélanges Mandonnet második kötetében pedig németül,

3 mégis szükségesnek látszik, hogy a domonkosok központi levéltáráról újabb bemutatás készüljön. Ennek oka egyfelől az, hogy az elmúlt 75 év alatt a levéltár elköltözött, új katalógusa készült, részben pedig a jelzetei is megváltoztak. Másfelől Iványi elsősorban a domonkos rend középkori történetére koncentrált, kutatásai — bár szinte a teljes magyar vonatkozású anyagra kiterjedtek — ezt az anyagot részesítették előnyben, és a levéltár bemutatásakor is csak ezt tárta részletesen az olvasók elé. A rend magyarországi történetét ismerve természetesen nem meglepő, hogy ezt tartotta magyar szempontból elsődlegesen fontosnak, a domonkosok ugyanis hazánkban aló. századi eltűnésük előtt sokkal intenzívebb tevékenységet fejtettek ki, mint 1638. évi visszatérésük után. Mégis szükséges, a barokk kori magyar szerzetesség kutatásához pedig egyenesen elengedhetetlen, hogy a Domonkos Rend Római Központi Levéltárának kora újkori magyar vonatkozású anyaga is ismert legyen a hazai kutatók előtt. Az állományrevízió és az eltérő érdeklődési kör mellett azonban egy még ezeknél is sokkal fontosabb tényező adja a jelen ismertetés különleges aktualitását. Nemrégiben előkerült ugyanis a levéltárban egy összesen 13 csomóból álló gyűjtemény, amely vitathatatlanul magyarországi eredetű, vegyes, de jelentős részben nem belső rendi, hanem a renddel kapcsolatos külső forrásokat tartalmaz, és amely minden bizonnyal a rend hazai 1 Az értékes adatokat már a két világháború között több kutató felhasználta, azonban két, kifejezetten Iványi gyűjtéséhez kapcsolódó munka csak most lát napvilágot. A domonkos rend középkori magyarországi történetét Iványi céduláira támaszkodva megíró Implom Lajos egykori rendfőnök és levéltáros kéziratban maradt munkáját Vasváron a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény igazgatója, Zágorhidi Czigány Balázs készíti elő megjelenésre (IMPLOM LAJOS: Adatok a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának középkori történetéhez, l-U. Kiadás alá rendezte: ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS. [Magyar domonkos rendtörténet IJ), ill. az Iványi-hagyaték nemrégiben több helyről előkerült részét, amely a domonkos generálisok regisztratúrakönyveinek magyar vonatkozású bejegyzéseit tartalmazza, Szőnyi Tamás, az esztergomi Prímási Levéltár munkatársa egészítette ki és vetette egybe az eredetivel, az anyag forráskiadvány formájában, összefoglaló tanulmánnyal együtt nemsokára szintén napvilágot lát. (A domonkos generálisok regisztratúrakönyveinek magyar bejegyzései a 15-16. századból. IVÁNYI BÉLA forrásgyűjtését kiadás alá rendezte: SZŐNYI TAMÁS és ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS. [Magyar domonkos rendtörténet II.]) Iványi Béla római kutatásaira és a fenti munkákra: SZŐNYI TAMÁS: Iványi Béla domonkos rendtörténeti kutatásai. Tanítvány, 7. (2001) 2. sz. 96-105. 2 IVÁNYI BÉLA: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára. (Részletek a magyar dominikánus provincia múltjából.) Levéltári Közlemények, (1929) 7. 1-2. sz. 1-30. 3 IVÁNYI, BÉLA: Bilder aus der Vergangenheit der Ungarischen Dominikanerprovinz unter Benützung des Zentralarchivs des Dominikanerordens in Rom. Mélanges Mandonnet. Études d'histoire littéraire et doctrinale du moyen áge. DESTREZ, J. A. et al. eds. Tome II. Paris, 1930. 437-478. 14