Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga / 14–38. o.

feloszlatása (1950) után került Rómába. Az anyagra először Szönyi Tamás bukkant rá Iványi Béla említett jegyzeteinek egyeztetése közben, és mind egy olasz nyelvű rövid tanulmányában, amely a gyűjteményből származó két középkori oklevél kiadása céljából íródott, mind pedig a Vasváron 2002. október 27-28-án, Kolostorok, szerzetesek, szentek címmel megrendezett //. Domonkos Rendtörténeti Konferencián tartott előadásában említést is tett a leletről.

4 Ezt a rendkívül értékes anyagot 2004 nyarán Rómában végzett kutatásaim

5 során magam is kézbe vettem, és a levéltár vezetője, fr. Lázaro Sastre jóindulatának köszönhetően, a 20. századi iratokat kivéve a teljes állományról digitális fotókat készíthettem. Az így Magyarországra visszakerült dokumentumok digitális formában megtalálhatók lesznek a domonkos rend vasvári levéltárában, pesti kolostorában és a Magyar Országos Levéltárban, a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény gondozásában pedig talán a kiadásuk is lehetséges lesz. A jelen ismertetés második felében ennek a gyűjteménynek a bemutatására és részletes elenchusának közlésére vállalkoztam. Annak ellenére, hogy természetesen az ehhez hasonló véletlen felfedezésekre nem mutatkozik igazán nagy esély, a különböző szerzetesrendek központi levéltárait feltárni és a magyar kutatók előtt ismertté tenni mindenképpen érdemes. A barokk kori monaszteriológia két világháború közti virágzásának ugyanis nemcsak a történettudomány más irányba fordulása vetett véget hazánkban, hanem a hazai források elapadása is: a fennmaradt, főleg gazdasági és peres iratokat tartalmazó levéltári anyagból csak töredékes kép rajzolható mind az egyes magyarországi kolostorokról, mind pedig a hazai barokk szerzetesség egészéről. Míg az előbbi feladatot többnyire a második világháború előtt el is végezték a magyar hely- és rendtörténészek, az utóbbi a mai napig várat magára. A teljes körű, széles perspektívájú, mai igényeknek megfelelő feldolgozáshoz pedig feltétlenül szükséges az egyes rendek és a magyar kolostorokat összefogó rendtartományok központi levéltárainak feltárása is. Ez a munka bizonyos, Magyarországon nagyobb jelentőségű rendek (főleg a jezsuiták és a ferencesek) esetében már megkezdődött, a többi számára azonban még fontosabb lehet a külső források bevonása, mivel az említettekre vonatkozó forrásanyag terjedelménél jóval kevesebb irat maradt fenn velük kapcsolatban. A külföldi kutatások szükségességére mutat rá a domonkos rend példája is, hiszen a hét barokk kori magyarországi kolostor közül mindössze ötről készült monográfia, amelyek egy kivételével csak hazai forrásokból merítettek, és általában alig múlják felül a fennmaradt dokumentumok ismertetését, az azokból származó 4 SZÖNYI, T.: Diplomi Ungheresi nell'Archivio Generálé dell'Ordine dei Predicatori a Roma. Verbum. Analecta Neolatina. 2002. 141-146. A konferencia anyaga ez idáig nem látott napvilágot, azonban várhatóan nemsokára, a Domonkos Szemle (a Tanítvány c. folyóirat utódja) 2004. évi 4. vagy 2005. évi 1. számában jelenik meg. Ebben kap helyet a másik említett tanulmány: SZÖNYI TAMÁS: Magyar oklevelek a Domonkos Rend Római Központi Levéltárában. A magyar domonkos rendtartomány egykori levéltárának középkori oklevelei. (Megjelenés előtt). Köszönet illeti a szerzőt, akinek a jóvoltából a kéziratot elolvashattam, bizonyos adatait pedig az elenchusban felhasználhattam. 5 2004 június-júliusa folyamán nyílt lehetőségem négy hetet Rómában tölteni a Domonkos Rend Római Központi Levéltárában található kora újkori forrásanyag tanulmányozása céljából. Köszönettel tartozom a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Diákok a tudományért Szakalapítványának, amely utamhoz támogatást nyújtott. Szintén köszönetet mondok Molnár Antalnak a munkám kezdetén és annak egész folyamán nyújtott támogatásáért és szakmai segítségéért. 6 Az AGOP anyaga hetven évre visszamenőleg titkosított. 15