Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Bilkei Irén: Adatok Zala megye 16. századi archontológiájához / 39–57. o.

azonos Nádasdy későbbi ítélőmesterével. Kívül esik már tárgyalt korszakunk határán Kaszaházi Joó Balázs tevékenysége, ő és fia már a zalai köznemesek második nemzedéke, akik központi hivatalokig jutottak el.

43 Ha a fentiekben érthető módon nem is sikerülhetett teljes képet adni a Mohács utáni évtizedek hivatalvállaló zalai köznemességéről, néhány tanulság mégis levonható. Minden adat arra utal, hogy Mohács után a megye folyamatosan működött tovább. Valószínűleg Ákosházi Sárkány Ambrus halála után nem volt néhány évig főispán, ül. Erdődi Péter és Choron András látták el ezt a tisztet 1534-ig, I. Ferdinánd csak ekkor nevezte ki őket. A kettős királyválasztás korának anarchiájában még két név bukkant fel főispánként rövid időre Illadiai Palatics János és Pölöskei Ördög Mátyás, mindketten Szapolyai hívei. Egy hiteleshelyi oklevél szerint 1536-ban Török Bálint abban az időben Zala megyét éppen János király pártjára állította,

44 ezzel függhet össze a két új főispán felbukkanása is. Nem ismert, hogy ténylegesen gyakorolták-e ezt a tisztséget. Az ország három részre szakadása után, 1541 október 30-án tett Zala megye hűségnyilatkozatot I. Ferdinándnak a Kapornakon tartott közgyűlésen, mint ezt Nádasdy Tamásnak Choron Andráshoz írt leveléből tudjuk.

45 Ekkor már az Alsólendvai Bánffy testvérek voltak a főispánok, Zala helyzete egy időre stabilizálódott. 1541-től rendszeresen van adat a vármegye tisztviselőire és a közgyűlésekre is. A vármegye Mohács utáni kiadványaiból nagyon kevés maradt meg, illetve feltárásra vár a zalai családok levéltáraiban. Mivel két hiteleshely is működött, a vármegye ilyen irányú tevékenységére egyszerűen nem volt szükség. A legtöbb adat Csányi Ákos leveleiből olvasható ki a század '50es éveiből. Fentebb már láttuk, hogy a gyűlések színhelyének megváltoztatásáról mi volt a véleménye. Határozott elképzelései voltak a vármegye működéséről és a tisztségviselők kiválasztásáról is, amelyek — úgy tűnik — nem mindig egyeztek a főispánok véleményével. Különösen haragban állt Rajki Gábor alispánnal, ennek több alkalommal is hangot adott: „... Rajki Gábor, Hasági Imre szaván: eféle két inas vice espán soha mi köztünk nem volt, kik sémi rézébe nem tugák, mi légien Isten zerént az ű tiztek, chak futnak, zomihozák az perédát mákok telhetetlenségekre."

46 Egy másik levélben 1560. júniusában ismét hangot adott elégedetlenségének és közben azt is megfogalmazta, hogy mik az elvárások egy alispánnal szemben: „Értem, hogi az Bánfi urak mindketen ot fen vadnak. Zólna nachákod vélek, hogi lene más vicheespánunk, mert az ispánkba Hasági felfuvolkodot, minden konoz bozúsáknak, utána nem nézvén, az ő dolkát mibe kelene makát tartani, ha ü kegielmek ezt nem míelik, bizoni soha egiéb nem lehet bene, anagi konoz dolok esik. Tugia nachákod Hasági Ferenchnek is az ispánoktul, kivel vér zerént atjafi, minemű éktelen niomorúsáka bántása vagion. Tahi uramal azoniom egi ember giermeke, miért Hasági Ferench uram ismeri Istenét. Törvénihez is ért. Diákul is tud. Jó volna őtet Zalán inét ispáná teni. Zalán túl az ak [sic!] Pető Jánost, kikel, látja Isten, egi zót sem zóltam róla mi nem örökség az vite espánsák, és nachákod mekbochása, hogi ilien két inasra jutót volna, ez vármegiének dolka."

47 43 PÁLFFY GÉZA: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: FODOR PÁL-PÁLFFY GÉZA-TÓTH ISTVÁN GYÖRGY. Bp., 2002. 317. 44 BlLKEI [.: A zalavári, i. m. 1. köt. 159. 45 Enyingi Török Bálint, i. m. nr. 274. Bessenyei József szíves segítségét köszönöm. — B. I. 46 Csányi Ákos levelei, i. m. nr. 173. továbbá nr. 281. nr. 337. nr. 338. 47 Uo. nr. 366. 45