Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Bilkei Irén: Adatok Zala megye 16. századi archontológiájához / 39–57. o.

Azt is láttuk, hogy a vármegye rendszeresen tartott sedriát is, közgyűlést is. Ezek összehívásának gyakoriságát az adott helyzet diktálhatta, mert különösebb rendszeresség nem látható benne — lehet, hogy az ismert adatok mennyisége alapján ez jelenleg nem állapítható meg. A vármegye önkormányzati testületté való alakulásával,

48 és a közgyűléseken tárgyalt ügyekkel

49 itt nem célom foglalkozni. A vármegyei szolgálatban előforduló zalai köznemesek nevét vizsgálva feltűnik, hogy nagy részük már a Mohács előtti időkben is hivatal vállaló famíliákból (Csányi, Háshagyi, Pölöskei Ördög, Gersei Pethő, Ormándi stb.) került ki.

50 Hasonló jelenség látható a jogtudó litteratusok és kormányhivatalnokok között is, mindegyikről kimutatható, hogy családjukban évszázados múltra tekintett vissza a közéleti szereplés.'

1 (Hosszútóti, Háshagyi, Rajki — ez utóbbinál érdemes külön is megemlíteni Rajki Detre nevét és pályáját, aki a közvetlen Mohács előtti években sikeres ügyvéd volt.)

52 További kutatásokkal megrajzolható néhány egyéni és családi életpálya is, Chernél Ambrustól a Háshágyiakig. Ugyancsak további kutatások feladata lesz annak összegyűjtése, hogy mit lehet tudni a közéleti szerepkörben feltűnő zalai köznemesek társadalmi helyzetéről, vagyonáról, családi kapcsolatairól és személyes függőségi viszonyairól. A zalai köznemesek familiárisi kapcsolatairól eddig csak Nádasdy Tamás

53 és Török Bálint

54 kapcsán esett szó. A nádor szolgálatában álló több száz embert sem ismerjük teljesen és az Alsólendvai Bánffy család servitorairól még semmit sem tudunk. Gecsényi Lajos és Dominkovits Péter kutatásai már behatóan foglalkoztak a familiaritás és a vármegyei szolgálat összefüggéseivel.

55 A nagyurak igyekeztek hűséges servitoraikat vármegyei tisztségekbe juttatni, hogy rajtuk keresztül érvényesíthessék befolyásukat. Zalában, úgy tűnik, Nádasdy Tamás befolyása folyamatosan érvényesült, szinte minden közéleti szerepben feltűnő köznemes az ő szolgálattevője volt.

56 A megyei tisztviselőkön kívül sok más módon is tudta befolyásolni a megye közéletét. Legfontosabb servitora, Csányi Ákos hivatalt ugyan nem viselt, de 1547-ben pl. ö végezte Kanizsa környékén a connumeratiot és az alispánok az ö kezébe adták az adót. 1554-ben pedig ismét az ő embere, Szele Jakab volt a megyei dicator.

57 Ha a Bánffy-servitorokat is ismerni fogjuk, talán pontosabban feltárható lesz az az ellentét, ami a főispánságot viselő Bánffy testvérek és Nádasdy Tamás között feszülve befolyásolta a Mohács utáni évtizedekben Zala életét. 48 TRINGLI ISTVÁN: Két szokásjogi norma a közgyűlések működéséről. Történelmi Szemle, 39. (1997) 3-4. sz. 387-401. 49 DEGRÉ ALAJOS: Megyei közgyűlések a XVI-XVII. századi török háborúk korában. Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk.: BÓNIS GYÖRGY-DEGRÉ ALAJOS: Bp., 1971. 35-52. 50 HOLUB JÓZSEF: Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929. 441^85. 51 BÓNis GYÖRGY: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. mellékelt táblázatok. 52 TORDAI GYÖRGY: Egy Jagellódon köznemes rokonsága és pályája. (Szempontok a Jagelló-kori ügyvédség történetéhez). A Dunántúl településtörténete, VII. Szerk. SOMFAI BALÁZS. Veszprém, 1989. 333-342. 5Í KOMORÓCZY GYÖRGY: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. III. Bp., 1932. 25-40. 54 Enyingi Török Bálint, i. m. XXVIII-XXXII. 55 GECSÉNYI LAJOS: Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. sz. 14-34.; DOMINKOVITS PÉTER: Familiárisi szolgálat — vármegyei hivatalviselés. Egy 17. századi Sopron vármegyei alispán, gálosházi Récsey Bálint. Korall, 9. (2002) 32-54. 56 DOMINKOVITS P.: i. m. 2002. 34. 57 KOMORÓCZY GY.: i. m. 1932. 25^0. 46