Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.

Minden kerületnek külön börtöne volt, districtualis tömlöc megnevezéssel. A kerületi tömlöcben a rabok saját ruhájukat viselték, élelmezésük költségét, ha volt valamilyen vagyonuk, abból bírói executio segítségével behajtották. 1834-ben az országgyűlésen, a X. te. tárgyalásakor elfogadták, hogy amint más törvényhatóságokban, úgy a kerületekben is legyen meg a polgári perek háromfokozatú bírói ítélőszéke. Elsőfokon megmaradt a tanácstörvényszék, másodfokon az egyes kapitányi törvényszékek helyébe a főkapitányi szék lépett, harmadfokon a nádori főtörvényszék ítélhetett. Az új szabályozás mellett ismét napirendre került a nemesek feletti bíráskodás joga. A nemesek azt szerették volna elérni, hogy ne a kerületi bíróságok joghatósága alá, hanem közvetlenül a Kúria alá tartozzanak. A törekvést a nádor segítségével sikerült visszaszorítani.

41 A Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke A törvényszék elnöke a főkapitány volt, de személyes elnökségét rendszerint átruházta az alkapitányra vagy a bíróság valamelyik tagjára. Az átruházást mindenkor jegyzőkönyvben rögzítették. A Fenyítő Törvényszéknek tagja volt mindhárom kapitány, közülük az, aki elsőfokon ítélkezett, a per fellebviteli tárgyalásán nem lehetett jelen. A Fenyítő Törvényszékre a tiszti ügyész és a kijelölt táblabírák mellé az érintett helységek tanácsai két-két szenátort küldtek. Nekik mindvégig jelen kellett lenni, hogy szükség esetén felvilágosítással szolgáljanak.

42 A jászkun Fenyítő Törvényszék hatásköre minden bűnügyre kiterjedt. A főkapitány elnökletével a Jászkun Kerület törvényszéke elé tartoztak: • azok a perek, amelyekben a vitás javak több kerületben helyezkedtek el, • azok a jobbágy-visszakérési perek, amelyekben az alperes a befogadó jászkun település tanácsa volt, • a jászkun települések közötti határperek, • itt hozták meg a végső döntést a halálos ítéletekben, a törvényszéki ülést azonban abban a kerületben tartották meg, amelyikben a főbenjáró bűnügyet elkövették. A főkapitány más külső törvényszékeken mint felperes képviselte azoknak a jászkunoknak a pereit, akik mivel személyes nemességük nem volt, nem voltak perképesek. A bűnügyek visszaszorítása mellett a Fenyítő Törvényszéknek jelentős feladata volt a társadalmi konfliktusok kivizsgáltatása és a „néplázítók" elítélése. Itt hoztak ítéletet a felségsértési ügyekben. Példaként említjük Adács István bűnügyét, amit a fölöpszállási tagosítás váltott ki. 1842-ben Fülöpszálláson a birtokosok sehogyan sem tudtak megegyezni a tagosításban és az új tanyás földosztályban. A 81 lázongó birtokosnak Bankos János szenátor dühében azt mondta, hogy „azért nem érünk célt [...] mivel [...] soha sem volt a magyar egy akaraton". Amire a lázongók vezetője, Adács István azzal vágott 41 BAGI GÁBORÉ Jászkun Kerület és a reformországgyűlések. Szolnok, 1991. 102-103.; BKMÖL Kf. lt. Lad. 64.cs.15

. h.lll. 42 BKMÖL Kh. lt. Prot. Curr. 29. p. 484/1836. 25