Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Paksy Zoltán: Egy zalai képviselőválasztás tanulságai. Alsólendvai választókerület, 1932 / 45–50. o.

a nagybirtokot ugyanúgy érintette, az alkalmilag foglalkoztatottak száma nem nőtt, inkább csökkent. A színen három induló jelent meg. A Kisgazdapárt jelöltjeként Némethy Vilmos, aki már egy évvel korábban is fellépett Csák Károllyal szemben a megelőző választáson. Akkor szoros küzdelemben, 2918:2564 arányban alulmaradt.

7 Vele szemben ezúttal Kresz Károly pártonkívüli jelölt és keresztény ellenzéki pozícióból Neugebauer Béla indult. Némethy Vilmost a helybeliek jól ismerték, Lentiben dolgozott ügyvédként, ahová Alsólendváról költözött át a trianoni határváltozások miatt. Politikai nézeteit tekintve a Kisgazdapárt jobboldalához tartozott, az 1920-as évek konzervatív társadalmi rendjével szemben határozott ellenzéki állásfoglalást hirdetve. Ellenfelei ezzel szemben Budapestről érkeztek. Kresz Károly bankár volt, a Magyar Bankszövetség elnöke, hivatalosan pártonkívüliként indult, de a kormánypárt öt támogatta. Azért indult mégis függetlenként, mert a közigazgatási hatóságok felmérték a kerületben uralkodó hangulatot és semmiképpen nem akarták megkockáztatni a kormánypárt esetleges lejáratódását vagy vereségét. Taktikai lépésként két lehetőség fogalmazódott meg. „Szerény nézetem szerint, talán most számolva a demagógiával, az itt elhintett úrgyülölettel és az ellenzéki hangulattal, talán sok méregfogat ki lehetne húzni azáltal, ha Némethy munkájában nem akadályoztatnék és esetleg győzne." — javasolta az alsólendvai szolgabíró.

8 Vagyis az elkeseredett és lázadó hangulatú kerületben úgy lehetne legegyszerűbben kihúzni a „méregfogat", ha az ellenzéki képviselő megválasztását nem akadályoznák meg. A másik elképzelés szerint — amely végül győzedelmeskedett — az ellenzékkel szemben egy „homo novust" támogatnak, aki „kellően elszánt és sok pénzzel rendelkezik, és egy kis pénzt hagy itt a kerületben, amivel felvillanyozná a választókat".

9 Ezért vetették el azt a nézetet is, hogy egy jól ismert politikust indítsanak — egy minisztert vagy államtitkárt —, „mert kísérletezni ilyen magas állású urakkal már csak azért sem lehet, mert egy esetleges bukásnak, vagy csak nehezen kierőszakolt győzelemnek lennének kitéve, és nagyon sok pénzáldozatot követelne."

10 Ennek megfelelően a kormánypárti jelölt kampányának legfőbb eszköze a pénz lett, mert ellenzéki hangulat ide vagy oda, a szolgabíró szerint „a mai nehéz gazdasági viszonyok és pénztelenség mellett nem a kortesbeszédek, ígéretek és szép szavak, hanem csakis a pénz fogja eldönteni a kerület sorsát." Előirányzatként a szolgabíró rosszabb esetben 40-45 000 pengő költséggel számolt, jobb esetben, „ha az ellenfél már jó eleve kimerül és elvérzik", elég lesz 25-30 000 pengő is." (Az összeg vélhetőleg kormányzati és a Bankszövetség által juttatott pénzből tevődött össze.) Kresz ellenfele azonban még erre is rálicitált, ugyanis Neugebauer Béla szerint „nála a pénz nem számít, mert mindig kettőezer pengővel többje lesz, mint az ellenpártnak."

12 A budapesti bőrgyári vezérigazgató politikai támogatói a keresztény ellenzék azon ré7 Hatósági beavatkozásra és törvénytelenségekre hivatkozva Némethy a bíróságon támadta meg a választás eredményét. A Közigazgatási Biróság az eljárást megindította, a képviselő halála miatt azonban nem született ítélet. RUSZOLY JÓZSEF: Zalai választások a Közigazgatási Bíróság előtt (1926/27-1930/40.). Degré Alajos emlékkönyv. Szerk. MÁTHÉ GÁBOR-ZL1NSZKY JÁNOS. 1995. 281-282. 8 ZML Zala vármegye főispánjának bizalmas iratai (= Főisp. biz.) 38/1932. 9 Uo. 10 ZML Főisp. biz. 47/1932. 11 Uo. 46