Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - HÍREK - Almási Tibor: In memoriam Kristó Gyula / 94–95. o.

KRISTO GYULA (1939-2004) 2004. január 24-én, életének 65. évében elhunyt Kristő Gyula akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora. Kristó Gyula munkásszülők gyermekeként Orosházán született 1939-ben. 1957-ben. a helyi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd Szegedre került, ahol a bölcsészkaron magyar-történelem, majd latin szakon szerzett kiváló eredményekkel diplomát. Érdeklődése egyetemi évei során fokozatosan a magyar középkor története felé fordult, legendás szorgalmának és kiváló tehetségének köszönhetően már pályakezdő éveiben komoly kutatói felkészültséggel látott neki egy-egy magyar középkor-történeti probléma vizsgálatának. Az egyetem elvégzésétől — 1962-től •— egészen haláláig megszakítás nélkül a szegedi egyetem oktatójaként dolgozott. Fiatalon szerzett tudományos fokozatokat; nincs 30 éves, amikor kandidátus, és csak 38, amikor a történettudomány doktora lett. Egyetemi tanári kinevezését 1978-ban kapta, az akadémikusságra azonban teljesítményéhez mérten viszonylag későn, csak 1998-ban érdemesítették. Szakcikkei, és a '60-as évek végétől megjelenő könyvei kivételes forrásismeretről, rendkívüli szakirodalmi tájékozottságról, éles szemű megfigyelöképességről adnak bizonyságot; mindehhez közérthető közlésmód és élvezetes stílusú íráskészség társult. Sokrétű, maradandó életmüvet alkotott. Elsőrangú kutatója volt a magyar őstörténetnek, az Árpád-kornak, a vegyesházi királyok korszakának. Szakértelme nem csak a szűken vett történettudomány területére korlátozódott. Több maradandó alkotás fűződik nevéhez a nyelvtudomány, a filológia, a historiográfia, a demográfia, a történeti segédtudományok több ága, kivált a diplomatika területén is. Életművének számos darabja naprakész jártasságáról tanúskodik a régészet, a néprajz, az irodalom- és a művelődéstörténet, a történeti földrajz és a településtörténet kérdéseiben egyaránt. Kristó Gyula igen sok műfajnak volt mestere. Nevezetes monografikus müvein kívül a részletkérdések vizsgálata sem volt idegen tőle. Némi túlzással azt is mondhatnók, kivételes forrásismerete itt kamatozott csak igazán, hiszen mindig a számításba vehető teljes forrásanyag ismeretében és felhasználásával formált véleményt. A hagyományos értekező írások mellett a életmüve maradandó értékét képezik a forrásgyűjtemények és a forrásfeldolgozások is, legyen szó kritikai kiadásról, szöveggyűjteményről vagy éppen oklevéltárról. Tudományszervezői és szerkesztői teljesítményként is lenyűgöző a kivételesen rövid idő alatt megvalósított, 1994-ben napvilágot látott Korai magyar történeti lexikon, amely több mint 2000 szócikket tartalmaz. Főszerkesztőként százhetven szerző munkáját kellett irányítania, összefognia, illetve jól használható egységes egésszé építenie. Kristó Gyula mint szerkesztő is elsőrangú teljesítményt nyújtott. Több mint két tucat munkának viselte gondját, köztük a Szeged teljes történetét korszerűen feldolgozó öt terjedelmes kötetnek. Kristó Gyula ismerői tudják, hogy e 101 könyvből, további 25 szerkesztett kötetből, egészében pedig 600-at meghaladó közleményből álló életművét nem szobatudósként alkotta meg. Tevékeny részese volt az egyetemi, a helyi, valamint a tudományos közéletnek; működött rektorként, rektorhelyettesként, dékánként, dékánhelyettesként, intézetvezetőként, tanszékvezetőként, tagja vagy irányítója volt sok testületnek, bizottságnak, szerkesztőségnek. Kiváló tanárként számos fiatal kutató nevelője, elindítója, segítő 94