Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - HÍREK - Almási Tibor: In memoriam Kristó Gyula / 94–95. o.

és értő konzulense. Alapított tanszéket, kutatóműhelyt, tudományos vállalkozásra szövetkező konzorciumot, doktori iskolát, kiadványsorozatokat. Csak az utolsó bő tíz év termését tekintve, jelentős mértékben rajta múlott, hogy közel 20-20 kötetig jutottak el a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, a Dél-Alföldi Évszázadok és az Anjou-kori Oklevéltár sorozatok. Levéltáros szemszögből kétségtelenül ezen utóbbi vállalkozás tekinthető Kristó Gyula legfigyelemreméltóbb alkotásának. Nem kétséges persze, hogy az a történészi életmű, amely a források messzemenő és feltétlen tiszteletén alapult, közvetve számos elemében összefügg a forrásőrző intézményekkel, és már puszta hozzáállásában kifejezi a levéltárosi munka nagyra értékelését és megbecsülését. Kristó Gyula intenzív és szisztematikus levéltári kutatásokat végzett. Mintaszerűen dokumentálják ezt Csák Mátéval kapcsolatos munkái: mind az ennek kapcsán készített oklevéltár, mind a Csák Máté tartományúri hatalmát feldolgozó monográfia. Mindkettőhöz tengernyi kiadatlan irat átnézésével hozott felszínre sok-sok addig ismeretlen adatot. Bizonyára e kutatásai alapozták meg benne az Anjou-kori Oklevéltár ideáját. Az Anjou-kori Oklevéltár előkészítő munkálatait az 1980-as évek elején indította meg, az első — természetesen általa elkészített — kötet 1990-ben jelent meg a sorozatban. Haláláig a vállalkozás további hat darabját alkotta meg, tehát minden két évben kiadott egy kötetet. Hihetetlen teljesítmény, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy valamenynyi regisztrált kiadott és kiadatlan oklevél minden ismert példányát, illetve korábbi feidolgozásbeli szövegváltozatát kézbe kellett vennie, ez pedig kötetenként 1500-1800 szövegdokumentum feldolgozását, filológiai és szövegkritikai vizsgálatát kívánta meg tőle. Az 1960-as, 1970-es években alig volt becsülete a forráskutatásoknak, nagyon kevés középkori forrást sikerült megjelentetni. Kristó Gyulának nem kis szerepe volt abban, hogy a középkori forráskutatásokat és forráspublikációkat, korszakos segédtudományi adattárakat ma már vita nélkül értékes szakmai teljesítménynek fogadja el a történettudomány, ezekkel a legmagasabb tudományos fokozatok is megszerezhetők. Az Anjou-kori Oklevéltár főszerkesztőjeként azt a sok veszödséget és türelmet igénylő feladatol sem háríthatta el magától, hogy kinevelje a vállalkozás folytatására képes fiatalabb kutatónemzedéket. Hogy erőfeszítései ezen a téren sem bizonyultak meddőnek, azt bizonyítja: 2004 végére a sorozat 22 kötete lesz kézbe vehető, a Károly Róbert-kor lezárásához szükséges négy kötet esetén pedig már megindult munkálatokról beszélhetünk. Rövid időn belül elérjük tehát azt a kivételesen kedvező helyzetet, amely egy másfél generációnyi fontos történelmi idő tekintetében kínálja a teljes archivális forrásanyag elérhetőségét egy egységes szempontból feldolgozott oklevéltár-sorozatban. Ezenközben — másodlagos hozadékként — létrejön egy olyan archivisztikai áttekintés a magyar Anjouk koráról, amely számtalan ponton korrigálja a levéltári mutatók eddig felszínre nem került pontatlanságait. Kristó Gyula számára nem adatott meg a sorstól, hogy megérje e hatalmas vállalkozás belső határpontjának, az 1342. évi uralkodóváltás idejének átlépését. Munkatársainak és tanítványainak, nemkülönben pedig a magyar történettudománynak, illetve archivisztikának közös felelőssége, hogy ne maradjon torzóban a vállalkozás, és meginduljon a Nagy Lajos korabeli iratanyag feltárása és 40 kötetre tervezett közzététele a Kristó Gyula által lefektetett feldolgozói elveket követve. Ennél méltóbban nem tiszteleghetünk korunk kivételes formátumú történettudósának gazdag életmüve előtt. Almási Tibor 95