Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella–Czikkely Tibor–Körmendy Lajos: A nem hagyományos levéltári anyagok archiválása / 3–38. o.

2.1.6. Fotomechanikai sokszorosító eljárások Ezek nem valódi fotográfiák, hanem sík- és mélynyomó eljárások, de hasonlóságuk miatt könnyen összetéveszthetők egyes fotótechnikákkal, ezért meg kell őket említeni. • Fénynyomat (albertotípia, heliotípia, papír hordozón zsíros nyomdafesték). • Fotoheliogravür (heliográfia, fényrajz, mélynyomó eljárás minőségi reprodukciókra). • Woodburytípia (dombornyomat, stannotípia, papíron zselatinos nyomdafesték). 2.2. Mozgóképek Ide tartoznak a mozgófilmek, a videoszalagok és a DVD. E három csoport adathordozóiban az a közös, hogy folyamatos mozgást ábrázoló kép- (és esetlegesen hang) felvételeket tartalmaznak. A képfelvétel színtartalma szerint lehet fekete-fehér vagy színes. Ezen hasonlóságok mellett más vonatkozásban jelentősek közöttük a különbségek. így elsősorban az adathordozó anyagi összetételében, az információtárolás elvi módszerében, ezekből következően az olvashatóság (lejátszás) technikai megoldásában, valamint a megőrzés optimális feltételeiben alapvetően különböznek egymástól. 2.2.1. Mozgófilmek A mozgófilmek csoportjába tartoznak a hagyományos értelemben vett filmszalagok. Ezek valamilyen lágyhordozó anyagból és az arra felvitt zselatinos (emulzió) filmrétegből épülnek fel. A lágyhordozó a fotográfiai anyagoknál már említett változatokban létezik, azokkal azonos anyagi összetételben, úgymint nitrocellulóz, cellulóz-acetát (cellulóz-diacetát vagy cellulóz-triacetát) és poliészter. • Nitrocellulóz film. 1951-ig gyártották, de természetesen az ezt követő években is használták a készletek erejéig. Alapvető problémája a tűzveszélyességében és a bomlékonyságában rejlett (1. a mellékletben bővebben), emiatt az ún. biztonsági filmek fokozatosan felváltották a gyakorlatban. • Cellulózacetát film. Cellulóz-diacetát és cellulóz-triacetát, biztonsági filmek. 1933-tól gyártják és ma is széles körben használatosak, a negatív nyersanyagok túlnyomó többsége ilyen hordozóra készül. Hosszú távon problémát okoz a lebomlásuk, az ún. ecetsav-szindróma (1. a mellékletet). • Poliészter film. 1958-óta gyártják, de csak az utóbbi évtizedben terjedt el széles körben, elsősorban pozitív filmszalag formájában, előnyös fizikai tulajdonságainak köszönhetően (nehezen szakad el, sérülésekkel szemben ellenálló). A hordozóanyagra a filmnyersanyag gyártása során egy emulziós filmréteget öntenek fel, ez tartalmazza azt a fényérzékeny anyagot, amelyből az expozíció hatására és az előhívás során kialakul a kép. A mozgófilm tulajdonképpen álló képkockák egymásutániságából adódik össze, amely képkockákat a vetítés során az emberi szem folyamatos 7