Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella–Czikkely Tibor–Körmendy Lajos: A nem hagyományos levéltári anyagok archiválása / 3–38. o.

változásnak, mozgásnak érzékel (a vetítés sebessége általában 24 v. 25 képkocka/másodperc). A filmszalagokat tekercs formában készítik. Jellemző méretük a szalag szélessége, e szerint létezik 8, 16, 35 és 70 mm-es filmszalag, valamint a hosszúsága, úgymint 30, 60, 120, 300, 600 m. A gyakorlatban a 16 és a 35 mm-es filmszélesség fordul elő általában, a 8 mm-es szélesség az amatőrfilmes felhasználásban volt kedvelt, a 70 mm-es pedig korábban a mozifilmeknél. Filmhossz vonatkozásában az említett méretek természetesen a nyersanyaggyártásra értendők, az elkészült filmek végső hossza a vágástól függ. A film hossza egyben megadja a vetítési (lejátszási) időt is az említett vetítési sebességből következően. A hagyományos mozgófilmek körében megkülönböztetünk negatív és pozitív, valamint fordítós filmeket. A gyakorlatban az ún. negatív-pozitív eljárások az általánosak, amelyeknél a felvétel (forgatás) egy negatív nyersanyagra történik, az előhívás során nyert negatív- (fordított) állású képet pedig másolással viszik át pozitív filmnyersanyagra, ami előhívás után kerül nézhető állapotba. A fordítós filmek esetében a folyamat egy filmszalagon játszódik le, tehát a felvételi és a vetítési film azonos hordozón van. A pozitív filmszalagok az említett vizuális információn kívül tartalmazhatnak valamilyen formában hangfelvételt is (amennyiben nem, akkor némafilmnek nevezzük). A filmhangot a negatív-pozitív másolás során helyezik rá a pozitív filmszalagra. A hang elvileg kétféle, optikai vagy mágneshang lehet. A hangot a vetítés során a vetítőgépben található hangfej olvassa le. A mozgófilmek kezeléséhez, másolásához, vetítéséhez különböző gépi berendezések szükségesek. A gépeknek illeszkedniük kell a filmek formátumához, elsősorban a filmszalag szélességéhez, a filmhang minőségéhez, valamint egyéb felhasználói igényekhez. 2.2.2. Mágnesszalagok (videoszalagok) A mágneses képrögzítés az optikai képet valamilyen folyamatos elektromos jellé alakítja (analóg rendszer) és mágnesszalagon rögzíti. A videoszalagok hordozóanyaga általában poliészter, mágnesezhető rétege pedig krómdioxidos diszperzió, amelyet kötőanyag rögzít a hordozóhoz. A kötőanyag és a diszperzió különböző adalékanyagokat tartalmaz. Ez a komplex felépítés teszi a szalagot sérülékennyé. A videoszalagok a 2.2.l-es fejezetben említett mozgófilmekkel szemben számtalan előnyös tulajdonsággal bírnak, de hátrányaik is vannak. Előnynek tekinthető elsősorban a könnyebb kezelhetőség, mind a felvételkészítés, mind a lejátszás vonatkozásában, továbbá a törölhetőség és újra felhasználhatóság. Nincs hagyományos értelemben vett laborálási munka (előhívás, másolás stb.). A könnyebb kezelhetőség tárgykörébe tartozik a film végső formájának kialakításához szükséges szakmai munka is (vágás, másolás, trükkök, effektusok stb.). Hátrányként róható fel viszont az érzékelhetően gyengébb képminőség, ami a módszer által nyújtott képfelbontás következménye. A mozgófilmek fényérzékeny kémiai szemcséinek mérete és a videokep sorok-oszlopok száma szerint biztosított képpontjai (pixelek) között ugyanis általában jelentős a különbség. Időtállóságuk szintén rosszabb. 8