Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Nagy Ferenc: Egy sajátos kultúrdiplomácia: a Rodostói Rákóczi-ház megmentése / 58–63. o.

zödést,

6 majd 1924 májusában megnyílt a magyar diplomáciai képviselet Isztambulban? A követség vezetője az alapos gazdasági képzést is nyújtó bécsi konzuli akadémiát elvégző tapasztalt diplomata, Tahy László lett.

8 Széles látókörét, ugyanakkor gyakorlati érzékét jól tükrözik diplomáciai jelentései. Eredményesek voltak a török hivatalos képviselőkkel való tárgyalásai, emellett megtalálta a megfelelő hangot a helyiekkel, a rodostóiakkal is. A magyar diplomácia törökországi hatékonyságát mutatja továbbá az is, hogy részben ebben az időszakban folytak az 1929-ben aláírt magyar-török ún. semlegességi, egyeztetési és döntőbírósági szerződés előzetes tárgyalásai is.

9 A magyar követ 1926-ban kapta meg a Külügyminisztérium utasítását

10 arról, hogy tájékozódjon Rodostóban. Tahy László az 1926. április 17-én kelt jelentésében számolt be első benyomásairól: „Rodostóba folyó hó 7-én este indultam egy kis török gőzhajón és 8-án hajnalban érkeztem meg. A minden fogalmat meghaladóan undorító török szállodából kimentett Aslan Artúr úr, akinek atyja osztrák-magyar tiszteletbeli konzul volt, ki annak idején a Rákóczi-emlékek elszállításánál tevékeny részt vett."

11 A tiszteletbeli magyar konzul az a Péter Aslan volt, akiről Thallóczy Lajos is említést tett Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1905-ben írt jelentésében a Rodostóban II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása ügyében tett kiküldetéséről.

12 Thallóczy mint külügyminisztériumi tisztviselő, ugyanakkor mint történész vett részt a hamvak hazahozatalának előkészítésében, vagyis a tudományos érdek és a diplomáciai szempont együttes érvényesítéséről volt szó.

13 Tahy követ említett jelentésében kitér Rodostó magyar vonatkozású emlékeinek pusztulására is: „Elszomorító amit a görög templomban a fejedelem kísérete (Eszterházy [Antal], Csáky [Miklós], Sibrik [Miklós]) hamvainak Magyarországra való elszállításakor elhelyezett márvány emléktáblák (egy magyar és egy görög feliratú) tekintetében kell jelentenem. Amikor a törökök Kelet-Thráciát ismét birtokba vették (még a törökgörög kicserélési akció előtt) az egész görög lakosság, mintegy 25 000 lélek, amely a görög megszállás alatt, azt állandónak vélvén, görög szimpátiáit nem titkolta, elvonult a görög haderővel. A török csapatok és a lakosság emberileg érthető és magyarázható dühében, az összes görög szent helyeket elpusztította és meggyalázta. így a görög templom is, amelyben az emléktáblák voltak, teljesen ajtók és ablakok nélkül a puszta falakból állt és ma mint juhistálló szerepel. Mögötte valószínűleg kincseket sejtve, a magyar feliratú tábla a falból kifeszíttetett és darabokra tört, egyes darabjai vastagon trágyával fedve a földön hevertek szétszórva, a többi eltört görög sírkövek darabjaival keverten. A görög nyelvű feliratú tábla csodálatosképpen érintetlenül állt a falban. A tábláknak eredeti helyükön újból való felállítása tehát szóba sem jöhet. [...] Ami az úgynevezett magyar negyedet illeti, amelyben a bujdosók laktak volna, ebből Szádeczky és Thaíy történettudósaink úgyis minden megmenthető műértéket elszállítottak. A még álló faházak t Az 1924. évi XVI. te. Magyar Törvénytár. Bp., 1925. 170-171. 7 FEKETE ISTVÁN: Diplomáciatörténet. A magyar-török diplomáciai kapcsolatok felvétele. Valóság, 41. (1998) 12. sz. H PRITZ PÁL: Magyar diplomácia a két háború között. Bp., 1995. 47. 9 Magyar Országos Levéltár (= MOL) K 64 Politikai osztály rezervált iratai (= K 64) 1933-32-338. res. sz. 1(1 MOL K 653 Sztambuli konzulátus (= K 653) 1926-8-879. sz. 11 MOL K 66 Sajtó és kulturális osztály (= K 66) (1937) 1926-111-6/2-30987. sz. 12 MOL K 26 Központilag iktatott és irattározott iratok (= K 26) 1906-XLI-86. alapszám (II)-5003. sz. 13 R. VÁRKONYI ÁGNES: Thaly Kálmán és történetírása. Bp., 1961. (Tudománytörténeti tanulmányok, 1.) 286. 59