Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Nagy Ferenc: Egy sajátos kultúrdiplomácia: a Rodostói Rákóczi-ház megmentése / 58–63. o.

mindegyike, görög és örmény tulajdonosa elköltözvén és abban török menekültek lakván máról-holnapra bedölésre ítélt rom, amelyekben többé a régi időkre emlékeztető legkisebb műérték vagy nyom nincsen."

14 A magyar követ diplomáciai jelentését egy „titkos" záradékkal fejezte be, amelyben vázolta Rodostó nemzetiségi összetételének változását: „Az azelőtt 40-45 000 lakosú város lélekszáma az örmények és görögök elmenekülése folyamán lecsökkent 15 000-re. Virágzó kereskedelme is majdnem teljesen tönkrement. Ma csak mint gabona és zöldségtermelő hely bír némi fontossággal. Mint már említettem egy volt görög templom istálló, a másikból alighanem mozgófényképszínház lesz. A görög temető, amelyekben igen szép márvány kripták és síremlékek voltak, romhalmaz. Minden síremlék és kereszt ledöntve porban hever, és a kripták feltörve, csontok szétszórva, sőt sok emlék emberi ürülékkel meggyalázva. A katolikus temető is siralmas állapotba van, kapuját mindig kiemelik, falai félig bedőlve, sok síremlék szintén megrongálva. A még Rodostóban létező néhány száz örmény és 5 katolikus család lassan-lassan szintén készül elhagyni a várost, amely ilyenformán egy jelentéktelen török vidéki fészekké süllyed, hacsak a török gazdasági élet fellendülésével újból nem kap lábra." A fenti jelentésben leírtakban szerepet játszott az 1920-as évek elején lezajlott török-görög lakosságcsere, továbbá az elsősorban Kis-Azsiában dúló török nacionalizmus, amelyeknek a görög lakosság volt az áldozata.

15 Egy évvel később, 1927-ben Aslan Artúr meglátogatta Isztambulban a magyar követet és beszámolt a rodostói állapotokról. így írt erről Tahy László 1927 májusában: a bujdosó lakóhelye „... ma egy egyszerű emeletes török faház, mégis, mint Rákóczi fejedelem volt udvarháza, nemzeti kegyeletünk által megszentelt hely, amelynek fennmaradását biztosítani, amennyiben ez módunkban áll, a magyar nemzet erkölcsi kötelessége. A görög-török népességkicserélési akció folytán e ház, amely azelőtt görög tulajdonban volt, most egy thráciai menekült töröké, kitől azt valaki lebontás és újjáépítés céljából (fekvése jó, saroktelek, tengerre néző fronttal) meg akarja venni. Rodostó mai lezüllött állapotában az ingatlanok értéke annyira lesüllyedt, hogy Aslan úr szerint a ház telkestől 400-500 török fontért (1200-1500 pengő) valószínűleg tulajdonilag megszerezhető. Aslan úrnak megbízást adtam, hogy a lebontást megakadályozandó, haladéktalanul lépjen érintkezésbe a tulajdonossal és a házat számomra maximum 500 Ltqs [török font] vételárért vegye meg. Ez esetleges vétellel célom kizárólag az egyik napról a másikra fenyegető és jóvátehetetlen lebontás lehető megakadályozása; amennyiben a házra a magyar kormány jelentkeznék vevőként, én az ügyletből természetesen azonnal kilépnék. Tisztelettel kérem tehát Nagyméltóságod sürgős, esetleg távirati utasítását, hogy a magyar kormány, a Rákóczi-háznak a magyar állam részére való megvételét kívánja-e 500 Ltqs vételár limittel, amely esetben a vételt egyenesen a magyar állam számlájára eszközölném."

16 Ugyanebben a jelentésében Tahy engedélyt kért arra, hogy két-három napra Rodostóba utazhasson. Befejezésül jelezte azt is, hogy fel kívánja venni a kapcsolatot a török 14 Szádeczky Lajos, Thaly Kálmán és mások törökországi kutatásairól I.: SzÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kurucok emlékei Törökországban. Századok, 38. (1904) 7. sz. 595-636. és újabban OTKA-kutatási program keretében: KINCSES KATALIN MÁRIA: A Rákóczi-kultusz és a fejedelem hamvainak hazahozatala. Hadtörténelmi Közlemények, 116. (2003) 1. sz. 46-73. 15 DIÓSZEGI ISTVÁN: A hatalmi politika másfél évszázada, 1789-1939. Bp., 1997. 306. 16 MOL K 66 (1937) 1927-II1-6/2-31407/H. sz 60