Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Molnár Tibor: A szerbiai levéltár 100 éve / 26–31. o.

• Titkárság-igazgatóság. 1965 áprilisáig a belgrádi Állami Levéltár igazgatási szerv volt. Ekkor lépett életbe az Intézményekről szóló kerettörvény (Osnovni zakón o ustanovama), amely a szocialista önigazgatás bevezetését irányozta elő az intézményekben, így a levéltárban is. A levéltárak munkaszervezetekké, munkaközösségekké alakultak. A levéltár kezdeményezésére 1965 októberében Kraljevón megalakult a Szerbiai Levéltárak Közössége (3ajeÖHUtfa apxitea Cpőuje) azzal a céllal, hogy a levéltárak közötti együttműködést a szakmai munka javítása érdekében szorosabbra fűzze. A szerbiai és a vajdasági levéltári közösségek munkájának összehangolására a Szerb SzK egész területén 1974-ben került sor önigazgatási megállapodás aláírásával, amelynek értelmében közös Levéltári Tanácsot alakítottak. A tanács munkája azonban az alapítók közötti ellentétek miatt hamarosan megszakadt, 1976 és 1981 között egyáltalán nem is működött. Valódi, érdemleges munkára csak 1985-től került sor. Jelentős mérföldkőnek tekinthető a szerbiai levéltári tevékenység szempontjából a Szerb Képviselőház által 1977-ben a Kulturális javak védelméről megalkotott törvény (3ŰKOH o 3awmumu Kyjimypnux doóapa). E jogszabály újdonsága, hogy előirányozta a kulturális javak „előzetes", ún. terepi védelmét — levéltári viszonylatban ez az iratképzők irattáraiban őrzött iratanyagra vonatkozott. A levéltárak jogot kaptak az iratképzők ellenőrzésére, ezzel megszületett a zsargonban csak „külszolgálatának nevezett levéltári tevékenység jogi alapja. Az említett törvény értelmében létrejött a Különlegesen jelentős ingó kulturális javak jegyzéke (Jlucma noKpemnux Kyjimypnux doóapa od u3y3emnoz 3nanaja), illetve a Levéltári anyag központi regisztere (lXeumpajmu peeucmap apxuece zpafje). A Szerb SzK levéltári intézményeinek munkáját összehangoló Egyeztető Bizottság 1985 decemberében alakult meg. Az Állami Levéltár mint központi intézmény köztársasági szinten látta el a levéltári alkalmazottak képzését, illetve továbbképzését, de szép számban akadtak hallgatók más jugoszláv tagköztársaságokból is, elsősorban Montenegróból és BoszniaHercegovinából. A köztársasági kormány Kulturális Bizottságával karöltve az Állami Levéltár 1987ben megalkotta a Kulturális javak védelmét ellátó intézmények dolgozóinak szakvizsgájára vonatkozó szabályzatot (ÍIpaewinuK o uanuny nojiazawa cmpynnoz ucnuma paönuKü y opzaHU3at\yjaMa 3autmume Kyjimypuux doóapa). A képzés segédlevéltárosok (középfokú végzettség) és levéltárosok (felsőfokú végzettség) számára egyaránt 6 hónapos tanfolyam keretében folyt, melyet szakvizsga zárt le. A '80-as évek végén a levéltár Karnegi utcai épülete szűknek bizonyult a megnövekedett létszámú személyzet számára, ezért 1988-ban sor került a tetőtér beépítésére, ami által 300 m

2-re bővült az épület befogadó képessége. A zelezniki épületből ide költözött az „Új Kor" Levéltári Osztálya. Az átalakítás tovább folytatódott, így 1989-ben a laboratórium és a könyvkötő műhely is átköltözött új helyére, a Karnegi utcai székház pincéjébe. 30