Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - KILÁTÓ - A levéltári anyag használatának gyakorlati szempontjai (kutatótermi használat stb.) (ford: Szőke Zoltán) / 57–63. o.

hogy a másolatokért fizetni kell, alig fordul elő a levéltári honlapokon. A reprográfiai szolgáltatások lehetőleg legyenek elérhetők a kutatótermek teljes nyitvatartási ideje alatt. Az indokoltan sürgős másolatkérések kezelésére megfelelő szabályozást és eljárásrendet kell kialakítani. II. Az iratlopások elleni intézkedések A levéltári iratoknak tulajdonított „piaci" érték napjainkban egyre nő, ennek megfelelően a legtöbb levéltár mindent elkövet a nagyobb biztonság érdekében, az iratlopások azonban továbbra is komoly gondot okoznak. Szinte mindenhol gyakorlat a jogi nyilatkozat aláíratása a kutatókkal, és — ahol lehetséges — az eredeti iratok másolatokkal való kiváltása, ám számos más biztonsági eszköz is alkalmazható a kutatótermekben, mint pl. a megfigyelő kamerák, a kézitáskák és iratmappák bevitelének tiltása, a különleges jegyzetpapír kötelező használata, amelynek súlya be- és kilépéskor lemérhető (figyelemmel a klimatikus viszonyok okozta súlyváltozásra is) stb. Javasoljuk, hogy a kutatók minden iratkéréskor fényképes levéltári olvasójeggyel igazolják magukat, és hogy a kutatószolgálat minden teljesített kérést pontosan regisztráljon, annak érdekében, hogy akár hosszú idő elteltével is pontosan megállapítható legyen, hogy mely iratanyagot, melyik kutatónak adták ki. A kutatótermi felügyelők személyes jelenléte és ébersége továbbra is nélkülözhetetlen. Az értékes levéltári anyagokról készített részletes leírás rendkívül hasznos lehet az ellopott dokumentumok tulajdonjogának bizonyítása során. Különösen veszélyeztetett a személyi és családi levéltárak iratanyaga, amelyek sok esetben nem kerülnek közlevéltári őrizetbe. Néhány országban a magánlevéltári anyagnak saját piaca van, s a régiségkereskedésekben gyakran találkozhatunk levéltárakból lopott iratokkal. Az iratlopások megelőzése érdekében számos intézkedés lehet foganatosítani: • az antikváriumok és régiségboltok tulajdonosai számára előírható, hogy vezessenek nyilvántartást a birtokukba került tételekről és azok eredetéről; • az önkormányzatokat meg lehet kérni, hogy jelentsék a területükön esetleg felbukkanó (értékes) magánlevéltárakat, családi irathagyatékokat; • a rendőrségen belül egy különleges csoport felállítása, amelyre már több országban is találhatunk példát; • antik árverések katalógusainak folyamatos figyelése; • a legértékesebb levéltári anyagokban történt kutatási esetek külön regisztrációja; • azon jóhiszemű vásárlók büntetlenségének biztosítása, akik lopott levéltári anyag birtokába jutnak, de azokat visszajuttatják a levéltárnak. Javasoljuk, hogy sürgősen készüljön egy összehasonlító felmérés a különböző, már alkalmazott intézkedések hatékonyságát illetően. A lopásokra és ismert tolvajokra vonatkozó, levéltárak és könyvtárak közötti információcserét javítani kell. A lopott mű61