Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Pataky Éva: A Péti Nitrogénművek Részvénytársaság szervezete, keletkezése és fejlődése a hadiipar tükrében / 47–56. o.

szaki csoport (alcsoportjai: salétromsav, ammónitrát, magas- és mélyépítkezés, gépészeti és elektromos alcsoportok), adminisztratív csoport (alcsoportjai: könyvelés, pénztár, irattár, anyagkezelés, bérelszámolás). A központi építésvezetőség székhelye is Budapest volt, személyzetének egy részét a szükség szerinti időpontban helyezték a péti építkezés helyszínére, és mint helyi építésvezetőség működött. Az igazgatósági ülésekre esetenként az építésvezetőség részéről a vezérigazgató helyetteseit is meghívták. Az építésvezetőség feladata volt — természetesen az építkezés gondos és gazdaságos lebonyolítása mellett — minden olyan egyéb ügy, amellyel az igazgatóság megbízta. Szoros összeköttetés állt fenn az „A" és „B" gyár építésvezetősége között. Az építkezés befejezésével a helyi építésvezetőség fokozatosan üzemvezetőséggé alakult át. A műszaki és gazdasági ügyvitel vezetését a vezérigazgató mellett, a részvénytársaság ügyvezető igazgatója, valamint a műszaki, kereskedelmi és pénzügy igazgatói látták el. A gyártás műszaki és gazdasági irányítását a budapesti „Központ" végezte. A gyártelepen a gyárigazgató vezetése alatt, műszaki vezetők irányították a termelést, ez volt a „gyárvezetőség". A gazdasági jellegű ügyek intézését a gyártelep adminisztratív vezetője, a főfelügyelő alatt működő munkaügyi- és bérosztály, később személyzeti osztály, anyaggazdálkodási, szállítási és könyvelési osztályok végezték. Ügyviteli szervezetén belül a műszaki és pénzügyi elszámolások bizonylati rendszerét korán kiépítették. Már az 1930-as évek közepétől, országos viszonylatban is az elsők közé tartozott a vállalat az ügyviteli gépesítés terén. Az osztályok összeadó- és szorzógéppel rendelkeztek, a bérelszámolást pedig automata bérelszámológéppel végezték. 1934-től Evolut rendszerű átírásos számvitelt alkalmaztak. A gyártelepi adminisztráció és a „gyárvezetőség" kereskedelmi ügyekkel nem foglalkozott. Feladatuk a gyártással, gyárbővítéssel és a második világháború után a helyreállítással kapcsolatos problémák megoldása volt. A gyárvezetőséget a gyárigazgató, és az egyes üzemek vezetői, főmérnökei, beosztott főmérnökei és az adminisztrációs osztályok vezetői alkották.

10 1936-ig, a Nitrokémia Ipartelepek Rt-től való szétválásig, a vállalat ügyvitelében a honvédelmi tárcának döntő szava volt. A pétinek a nitrokémiával közös vezérigazgatósága lehetővé tette, hogy Pét likviditásának és pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében a túlzottan magas salétromsavárak elszámolásával a Honvédelmi Minisztérium a költségvetés terhére több milliós nyereségre tegyen szert. Ezt azonban 1938-ban vissza kellett térítenie. A '30-as évek közepén meginduló iparosítási program megkétszerezte a péti gyár műtrágyatermelését, és új gyártási ágazatok (szénkéneg, klór, marónátron), 1938-tól pedig az ásványolajgyártás megindítását tette lehetővé, ezáltal természetes, hogy az Iparügyi Minisztérium befolyása nőtt a részvénytársaságnál. A Magyar Országos Levéltár őrizetébe sajnos nem került be a Magyar Nitrogén Művek Rt. szervezeti felépítési táblázata, „családfája", de az osztályok tagolódása, új osztályok, illetve üzemek szervezése, a régiek átalakítása tükrözik a vállalat működését. A gyárban még alig indult meg a termelés, amikor 1933-ban felállítottak egy magasnyomású hidrogénező berendezést, ahol Varga József szabadalma alapján a barnaszénből kitermelt kátrány hidrogénezéssel való nemesítését és motorhajtó anyagok előállítá10 MOL Z 1543 5. d. A Péti Nitrogénművek organizációja. 1947. 50