Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején / 20–37. o.
most mindent írásban rögzítettek, és minden intézkedéséhez ki kellett kérni a pénzügyminisztérium jóváhagyását. A jószágigazgatónak szép számmal voltak felettesei. Ha szerződést kívánt kötni egy malom, egy kocsma bérletéről, azt előre engedélyeztetni kellett. A szerződéseket a Kincstári Jogügyek Igazgatósága vizsgálta felül. Közvetlen felettese a Gazdászati osztály volt; ez közölte a jószágigazgatóval a minisztérium utasításait, rendeleteit, amelyeket be kellett tartani. Beniczky felirataiban, jelentéseiben személytelenül érintkezhetett csupán a minisztériummal, a Nagyméltóságú M. kir. Pénzügy Minisztérium! megszólítást használva. Jellemző pl, hogy Peterdy osztálytanácsos, amikor Beniczky kérését véleményezte, majd a miniszterhez terjesztette tovább, szintén ezt a megszólítást használta. A jószágigazgató tehát személyesen senkihez nem fordulhatott. Mindenhez a miniszter jóváhagyása kellett, de az a jóváhagyásokat beosztottai véleménye alapján tette. A munkáltatói jogok gyakorlásán túl tehát minden ügy végigjárta a szolgálati utat, vagyis a bürokrácia útvesztőit. A jövedelmi kimutatások és minden számszaki kérdés a minisztériumi és az állami számvevőség ellenőrzése alatt állt. A minisztérium bevételre koncentráló magatartása miatt Peterdy osztálytanácsos, aki képzett, mezőgazdasághoz értő tisztviselő volt, félve a számvevőszék és Hideghéthy Antal osztálytanácsos rosszallásától, maga is akadályozta Beniczky korszerűsítési törekvéseit. Leegyszerűsítve: a jószágigazgató a minisztériumi elvárások és utasítások helyi végrehajtója, első számú felelőse volt, olyan igazgató, akinek minden lépését előre engedélyeztetni kellett. Önálló tevékenysége mindössze az volt, hogy javaslatokat tehetett, de azt is a szolgálati út szigorú betartása mellett. Önállósága elsősorban partneri szinteken nyilvánulhatott meg az előzetes egyeztetést kívánó kérdésekben. Ezek közé tartozott a várkapitánnyal való egyeztetés, a települések bíráival, a járási szolgabíróval való tárgyalás stb. Ezek azonban helyi ügyekben sem hatalmazták föl önálló döntésre, hanem csak javaslatainak előkészítettségét szolgálhatták. A jószágigazgató beosztottaival szembeni önállósága is elsősorban abban mutatkozott meg, hogy felettesei akaratát érvényesítette velük szemben. A korábban az igazgató alá tartozott főtisztek közül az ügyvéd (Jámbor László) önállósága is csökkent, hiszen az általa kezdeményezett szerződéseket is jóvá kellett hagyatni. Ez vonatkozott nagyjából Orbay Dénes mérnökre, majd az őt váltó Salkovits Károlyra is. Egyedül az orvos volt függetlenebb, mert a minisztériumnak nem volt orvosi kollégiuma, és így nem kellett az alkalmazandó gyógymódokról előzetes jóváhagyást kérni. Az igazgató alá rendeltek közül rangban az igazgató után következett az igazgatósági titkár, ő lényegében a helyettesi feladatokat is ellátta, vagyis az igazgató távolléte idején minden helyi tiszt felettesének számított. A további legfontosabb tisztség a számtartó volt, különösképpen a pénzügyminisztériumi felügyelet ismeretében. A bevételezések mellett a pénzügyi kiadások bonyolítása, ellenőrzése tette ezt a tisztséget igazán felelősségteljessé. Betöltője mind a gazdászat, mind az ettől teljesen külön rendszerben gazdálkodó erdészet ügyeit intézte a minisztériumi számvevőség teljes ellenőrzése alatt. Ami viszont egy uradalom gazdálkodását és jövedelmezőségét meghatározta az alsóbb szinteken dőlt el. A gazdászat terén ennek letéteményesei az ispánok voltak. A távolabbi ispánok, mint a mácsai, kerepesi és isaszegi, helyi magtárakkal, raktárakkal rendelkeztek. A bevételezést maguk végezték, a készleteket és az azokban végbement változásokat a főkönyvek egész sorában naprakészen vezették. A termények bevételezésénél természetesen a számtartói ellenőrnek is jelen kellett lennie. A gödöllői ispán kasznárként is működött, ő elsősorban a számtartói feladatokat látta el, az ispáni 28
