Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején / 20–37. o.
kába kerülnek. A legaprólékosabb részletességgel adtak és vettek át mindent, így jegyzék szerint átadásra kerültek az uradalom iratai is. Ezzel minden adott volt az uradalom gazdálkodásának zökkenőmentes folytatásához és egy ideális vadászterület kialakításához. Ez utóbbihoz az is kellett, hogy a terület idegen erdőbirtokokkal ne érintkezzen, ilyenek ne ékelődjenek belé. Ezért még 1867-ben megvásárolták a zömében szintén erdőkből álló mácsai birtokot, majd 1868-ban a bujáki Esíer/iázy-uradalom turai számtartóságához tartozó alapvetően erdőbirtokot, amely teljesen beékelődött a koronauradalomba. Ezzel az uradalom határai Túra, Vác szentlászló, Valkó községekig terjedt ki. 1871-ben az uradalomhoz csatolták a szentendrei szigeten fekvő vadászterületet is Szigetmonostor székhellyel. Végül a koronauradalom teljes határa 1893-ben alakult ki, amikor az állam a nagyváradi káptalantól megvette a birtokhoz kapcsolódó Szada és Veresegyház fölötti erdőket. 2. Pénzügyminisztériumi felügyelet Átmeneti igazgatás (1867-1868) A kialakított uradalom sajátos funkciójánál fogva különleges irányítást igényelt. A magánuradalmakhoz képest itt nem egy tulajdonos volt, hanem tulajdonosok egész hierarchiájáról kell szót ejteni. A hivatalosan a Szent Korona elidegeníthetetlen birtokát képező uradalom első számú „tulajdonosa" maga a király volt. Mivel azonban ekkor a koronauradalmak a pénzügyminisztérium felügyelete alá tartoztak, a gödöllői is ide került. Ez azt jelentette, hogy a közvetlen „tulajdonos" a pénzügyminiszter volt, aki a felügyeletet és működtetést hivatalaira bízta. A pénzügyminiszter gyakorolta a munkáltatói jogokat, hatáskörébe tartoztak a kinevezések és fontosabb változtatások jóváhagyásai. Ez utóbbiak esetében a miniszter mindig megkérte az uralkodó, Ferenc 7ozse/jóváhagyását is. A pénzügyminisztérium a biztos bevételben és annak növelésében volt érdekelt, ezért a nyilvántartások precíz vezetésére, valamint azok ellenőrzésére helyezte a hangsúlyt. De a minisztériumi bürokrácia valójában soha sem volt képes arra, hogy valódi tulajdonosként, jó gazdaként viselkedjék, számára idegen volt a beruházás, korszerűsítés, csinosítás — ez utóbbi az uralkodó gyakori látogatásai miatt volt szükséges — és mindaz, ami kiadással járt. Az érdekek gyakori ütközésekor a minisztérium rendszerint az átszervezéstől remélte a konfliktusok megoldását. Minden kutatónak, aki egy uradalom történetét kívánja feldolgozni, elsődleges feladata, hogy tisztában legyen annak igazgatásával, működtetésével. Esetünkben ez a feladat meglehetősen nehéznek bizonyult, mert szinte évről-évre teljesen más mechanizmus lehetett találkozni. Az igazgatás címszó e munkában tehát elsősorban annak állandó változásait takarja. Grassalkovich herceg idejében az uradalom más világi uradalmakhoz hasonlóan működött. A birtok legfőbb irányítója annak birtokosa volt, elsőszámú tisztje pedig az inspector. Ő irányította gazdája kívánalmainak megfelelően a gazdálkodást. Az inspector mellett közvetlen a birtokos irányítása alá tartozott még a számvevő. Az ő szerepét az állandóan növekvő adósságterhek kezelése növelte meg. Külön feladatköre volt még a földmérőnek és az ügyvédnek. Az ügyvéd (vagy ügyész) vitte az uradalom jogügyeit, perekben képviselte az uradalmat, közreműködött az úriszéki és szóbeli bíráskodás tár21
