Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.

utasítást adott ki. Utasította a tanácsokat, hogy követeljék meg a kerületbeli nemesektől a nemesség igazolását, de az igazolás nem jelenti azt, hogy ők külön törvénykezés alá tartozhatnak, „...semmi jurisdictiót magukra ne vehessenek, hanem a több lakosokkal egy sorsban álljanak, amíg a Districtusokban laknak". A nemesek törvényszék előtti helyzetét a kerületek kiváltságolt volta éppúgy meghatározta, mint a tulajdonlásukat. A kerületen belül sem az egyéni nemesi birtok, sem a külön nemesi törvénykezés nem kapott helyet. 1790-ben Kunszentmiklóson a tanácstörvényszék egy nemesembert lopásért pálcázásra ítélt. Mivel az ítélkezés hétköznap történt, a végrehajtását vasárnapra halasztották, amikor a szokás szerint a mise után mindenki okulására a heti ítéleteket publikálták és végrehajtották. Az elítélt nemes a közbeeső néhány napot kihasználva a kerülethez protestált. A kerületi kapitány válasza nem volt egyértelmű. Megfeddte a bíróságot a pálcázás halogatásáért, de ha már így történt — írja —, ítéljék a nemest pénzbírságra vagy kevés áristomra.

27 A nemesség jogi nivellálása a későbbiekben újabb és újabb helyi nemesi mozgalom kiváltója lett. 1803-ban a nádor többévtizedes állandó konfrontálódásnak vetett véget azzal, hogy a nemesek Jászkun Kerületben érvényesíthető szabadságjogait behatárolta.

28 Büntethetőségükről ismételten megerősítette, hogy a nemesek polgári dolgaikban a többi polgártársaikkal egy törvény és bíróság alatt állnak. Ugyanekkor figyelmeztetett, büntető ügyekben nem vethetők börtönbe, amíg törvényesen be nem idéztetnek, és el nem marasztaltatnak. A nádori határozat nem részletezte, mit tekintsenek a helyi bíróságok büntetőügynek, ezért a helyi lakosok elsőfokú ítélete és ítélet-végrehajtása a tanácstörvényszék kezében maradt. A nemesek védelmére 1822-ben a generális congregatio ismételten kihirdette, hogy a kriminális vétket elkövető nemest a főbíró a kapitánynak jelentse, aki az esetet kivizsgálja, és az eredményéről tudósítja a kerületeket, ahol „ex publico fog ellenek criminalis actio rendeltetni.' 1833-ban Békés megyét tájékoztatta a Jászkun Kerület, hogy a lakodalmi lövöldözések megfékezésére a Jászkunságban a törvénysértő nemtelent azonnal elfogják, a nemest viszont előbb felszólítják a lövöldözés abbahagyására. Amennyiben a felszólításnak a nemes nem tesz eleget, elfogják és a megyei — kerületi — fogházba küldik, majd büntetőperbe vonják.

30 A helyi panaszokban a főbíró személyesen ítélkezett. Ezeket a rövid úton bevégzett bírói ítéleteket külön naplóban vezették. A tanúkihallgatást igénylő esetekben, a hat forintnál, 1776-tól tíz forintnál kisebb értékű lopások büntetését két szenátor és a nótárius jelenlétében mondhatta ki a főbíró.

31 Testi fenyítést csak három bírósági tag közös ítéletével szabhattak ki. A büntetési tételek 1760-tól emelkedtek. 1761-ben a káromkodók 50 pálcát, a viszszaesők száz botütést kaphattak. Az Istennel, Máriával káromkodókat halálra ítélhették, a gyakorlatból azonban ez utóbbira nincs forrásunk. Azokat, akik hallották a káromkodást, de nem jelentették a vétket, három forintra büntethette a főbíró. A három forint 27 SZML Jászkun Kerület közgyűlési jegyzőkönyvei (= JK kgy. jkv.) 1790. 2530. sz. 28 A nemesség követeléseire 1.: BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Nemesek a Jászkun kerületben. Levéltári Szemle, 42. (1982) 4. sz. 367-373.; BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A Jászkun kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745-1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára. Gyula, 1991.; BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A Jászkun kerület igazgatása 1745-1876. Szolnok, 1995. 29 BKMÖL Kh. It. Prot. Curr. tom. XXVI. p. 307/1822. 30 BKMÖL Kh. It. Prot. Curr. tom. XXVII. p. 44/1833. 31 BKMÖL Kh. It. Prot. Curr. 6. 155/1776. 22