Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.
büntetéspénzből egy forint a kapitányt, egy forint a település pénztárát, egy pedig azt a személyt illette, aki feljelentette a cinkost. 3 1763-ban, aki a bírót megsértette, ötven pálcaütést kapott. Az ilyen ítéleteket azonnal végrehajtották, és apellátát csak az executio után engedtek. Bizonyára számtalan visszaélés előfordulhatott, mert 1777. márciusában a generális közgyűlés kimondta: „Ezentúl a Tanács Székén végzendő akármely féle processusokban az apelláta Intra Domínium légyen, és a Tanács egy processusban se merjen executiot magától mind addig tenni, még a Kapitány Székitül pro executione nem emittaltatik". 33 Ugyanebben az esztendőben állást foglalt a generális közgyűlés abban, hogy „lágy Bírák és engedelmesek ne tétessenek, hanem olyanok, akik elegendő fenyítékbe tudgyák magok népét tartani, a' kik pedig hivataljokban el nem járnak, szabad lészen vasra veretni." 34 A helyi bíróságok szigorúbb fellépését talán a növekvő társadalmi feszültség miatt sürgették, ami az 1770-es évektől gyakran éppen a hatalom helyi képviselőinek kritizálásában bukkant felszínre. Ha összehasonlítjuk a jászkunsági tanácstörvényszékek hatáskörét, pl. a hajdúvárosok hasonló fórumainak hatáskörével, ez utóbbit több vonatkozásban szűkebbnek látjuk. A hajdúk önkormányzatának jogi kereteit a Forgách Zsigmond által 1613-ban kiadott 12 pontos instrukció adta meg, bár a Hajdúkerület csak 1698-ban, a hajdúk főkapitányának megválasztásával jött létre. Addig a hajdúvárosok rendelkeztek pallosjoggal. 1699-ben I. Lipót király a városoktól megvonta a pallosjogot, és a Hajdúkerület közgyűlésére ruházta. A Jászkunságban 1745-től az egyes kerületek külön-külön és a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke is gyakorolhatta a pallosjogot. A hajdúvárosok tanácsai 12 pálcaütésnél, vagy 12 napi elzárásnál nagyobb büntetést nem szabhattak ki. 35 A jászkun tanácstörvényszék, amint láttuk, jóval súlyosabb testi fenyítésre ítélhetett. Az 1770-es évektől a helyi bíróságok egyre több vagyonjogi üggyel foglalkoztak. Az örökösödési és osztályos ügyek kivétel nélkül a tanácstörvényszék előtt kezdődtek. A tanácstörvényszéknek kellett ítélkeznie az elővételi jogot sértő esetekben is. Az ítéletek mindkét ügycsoportban befolyásolhatták a redemptus rétegbe jutást vagy éppen az onnan való lecsúszást. Tudunk olyan tanácstörvényszéki ítéletről, ami pl. öt félegyházit „rossz magaviseletük miatt" árendás földjüktől megfosztott. 36 Az esetek nagy százalékában a fellebbezések miatt az ügyek a kerületi törvényszék elé kerültek, olykor a Hétszemélyes Tábla hozta meg a végső döntést. A vagyonjogi perek évekig eltarthattak. A tanácstörvényszék hatalmát az 1830-as évektől kezdte a kerület visszaszorítani. Egyre többször írják a fellebbezési fórumok kapitányai, hogy „Az instans kérését a Bíróság jó móddal elintézni igyekezzen". 1835-ben a botbüntetés mennyiségét csökkentették, ettől fogva a tanácstörvényszék 25 pálcánál többre senkit nem ítélhetett. A települési önkormányzat közigazgatási és jogszolgáltatási feladatait segítette a rendészeti igazgatás. A kül- és a belterületi rendészet munkáját kinevezett, választott és szegődményes tisztségviselők végezték. Az ágazat működését az igazgatás monografikus feldolgozásával együtt ismertettem. 37 Itt csupán annyit kell kiemelni, hogy a rendé32 BKMÖL Kf. It. L. 27. cs. 3. sz.39. 1761. 33 BKMÖL Kh. It. Prot. Curr. 6. 2004/1777. 34 BKMÖL Kh. It. Prot. Curr. 6. 2003/1777. 35 NAGY SÁNDOR: A Hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, XXII. Szerk: RADICS KÁLMÁN. Debrecen, 1995. 5-30. 36 BKMÖL Kf. It. Prot. 8. 652-653/1795. 37 BÁNKINÉ MOLNÁR E.: A Jászkun kerület igazgatása, i. m. 23
