Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.
1750-ig a törvénykezés szóbeli formáját gyakorolták. A felek megjelentek a bíróság előtt, ahol előadták a sérelmeiket és a főbíró azonnal meghozta az ítéletet. 20 A szóbeliség csak a per lebonyolítására vonatkozott, a tényállást és a határozatot bejegyezték a tanács jegyzőkönyvébe. A kezdeti időszakban minden jelenlevő szenátor részt vett az ítélethozatalban, „az egész tanács előtt communis votu" hoztak ítéletet. 1750 után szorgalmazták a prókátorok közreműködését, de a tanácstörvényszékben még hosszú évtizedekig megmaradtak a közvetlen törvénykezési módnál. A prókátorok a fellebbezéseknél, illetve a különböző fokozatú kerületi bíróságokon kaptak közreműködési lehetőséget. A tanácstörvényszék hatásköre a helyi lakosság egymás közötti kisebb vétségeire, adóssági és osztályos ügyeire, a helység bel- és külterületein levő ingó és ingatlan tulajdont ért sérelmek orvosolására, a vétkesek megbüntetésére vonatkozott. Szabó László 21 a jászsági tanácstörvényszékek előtt tárgyalt ügyek vizsgálatából kimutatta, mennyire kihatott a törvényszék működése a helyi közösség erkölcsi értékrendjének formálására. A tanácstörvényszék ítéletei a takarékos parasztpolgári szemlélet, a tékozlástól mentes életmód kialakítását támogatták. A jászkunságiak közül legtöbben a helyi statútumok és az erkölcsi rend ellen vétettek. Kiemelten büntették a bíró vagy a szenátorok megsértését. A vétkes személy 25 pálcát szenvedhetett tiszteletlen beszédéért. 1747-ben „Mint hogy Botra Ferenc Ficsór Pál uramat, mint helység fő Bíráját minden böcsület nélkül tisztelte te tuval illette és meg is hamisította" 22 25 pálcára ítéltetett. Aki a rendészeti közegnek számító tizedest szidta, éppúgy 25 pálcát kaphatott, mint aki a főbírót. 23 A legnagyobb szigorral azokkal szemben ítélkeztek, akiknek az önkormányzati tisztségüknél fogva jó példával kellett volna szolgálniuk, mégis elkövettek valami kihágást. A káromkodás minden rendű, rangú lakos esetében büntetést, többnyire templom előtti pálcázást eredményezett, ha az elkövető történetesen egy szenátor volt, annak tisztségétől meg kellett válnia. Székely Ádám káromkodásban vétkes szenátorra a helyi törvényszék 1759-ben kimondta, hogy mivel „az közönség is neheztelné azt, hogy a Tanátsban olyatén ember légyen, aki nem hogy jó példájával másokat oktatna", botránkozást okozott, „Tanácsbélinek ezután nem ismertetik." 24 A tanács törvényszéki működésének folytonosságát a tanúvallomási jegyzőkönyvek bizonyítják. A tanúvallomási jegyzőkönyveket a redempció előtt és azt követően folyamatosan vezették. A nagykunsági Túrkevén pl. az 1742-től 1783-ig tartó kötet maradt meg. A kötet elemzéséből megállapítható, hogy ugyanazok az ügycsoportok tartoztak a tanács bíráskodási jogkörébe a redempció előtt, mint után. A földtulajdonláshoz kapcsolódó panaszok viszont 1745-től jelentősen megszaporodtak. 25 A tanács bíráskodási jogköre a nemesekre is kiterjedt, amíg azok a Jászkun Kerületben laktak. Az 175l-es királyi rendtartáshoz kapcsolódva 1753-ban 26 a nádor 23 pontos 20 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (= BKMÖL) Kiskunfélegyháza levéltára (= Kf. It.) Prot. 1. 37/1750. 21 SZABÓ LÁSZLÓ: A jász etnikai csoport II. A jász társadalom néprajza a XVIII-XIX. században. Szolnok, 1982. 22 BKMÖL Kf. It. Prot. Pol. 1. 14/1747. 23 BKMÖL Kiskunhalas levéltára (= Kh.lt .) Fasc. I. Sub. A. No 34/1759. 24 BKMÖL Kh. It. Prot. Juridicum II. 179./1759. 25 SZML Túrkeve levéltára (= Túrkeve It.) Rsz. 207. 26 1753. április I5-i punctumok. Közli NAGY SZEDER ISTVÁN: Adatok Kiskunhalas város történetéhez. I— III. köt. Kiskunhalas. 1924-1926. 101-107. 21
