Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.

mind a jogszolgáltatásban nyomon követhető. Jelen tanulmányunkban a visszanyert autonómia összetevői közül a jogszolgáltatás területét, szervezeti működését mutatjuk be. A kiváltságolt Jászkun Kerület jogszolgáltatása 1745-1848 A jogszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztása korszakunkban még sem a Jászkun Kerületben, sem az ország más törvényhatóságaiban nem történt meg. A Jászkun Kerület jogszolgáltatását és igazgatását a redempciót engedélyező 1745. május 6-i privilégium, és a privilégium végrehajtásának módjáról 1751-ben az országgyűlésen jóváhagyott rendtartás szabályozta. A két alapdokumentumot 1799-ben a József nádor által kiadott jászkun statútum egészítette ki, ami a kerületek jogszokásait kodifikálta. Az 1745 után kialakult szervezeti és hatásköri felépítést mindössze három évre bontotta meg II. József rendelkezése. 1786 és 1790 márciusa között az igazságszolgáltatást és a közigazgatást elválasztották, a fellebbezési fórumok megváltoztak. Minthogy ez időszakban a kerületi közgyűlést és a nádori főkapitányi hivatal jászkunokra vonatkozó hatáskörét eltörölték, a kerületek Pest vármegyéhez kapcsolva élték napjaikat. A kerületek élére állított jászkunsági kapitány közvetítette Pest megye rendeleteit, de a kapitányi hivatal csak a közigazgatással foglalkozott. A bűnügyek Pest vármegye bíróságához tartoztak. A községek bírósági jogköre szintén megszűnt, és a polgári ügyeket a Jászberényben létrehozott polgári bíróság ítélte, ahonnan fellebbvitel az eperjesi kerületi táblához, onnan pedig a királyi táblához történhetett.

19 Rövid idejű érvényességük miatt azonban a rendelkezések szinte semmilyen maradandó törést nem okoztak a jogszolgáltatási autonómiában. Elsőfokú bíróságok A települések mindennapi életében a legközvetlenebb jogszolgáltatást a tanács mint bíróság, azaz a tanácstörvényszék végezte. Élén a főbíró állt, akit bíráskodási munkájában erre kijelölt szenátorok segítettek. A végrehajtást és a szervezeti felépítést szabályozó 1751. évi rendtartás értelmében a helységek tanácsai és bírái elsőfokú bírósági jogkört töltöttek be. A település főbírója és a mellérendelt tanácsnokok ítélhettek: • helység lakosai által elkövetett kisebb személyes vétkekben, • a helység lakosai közötti adóssági ügyekben, • az örökösödési és osztályos ügyekben, • és mindazokban a perekben, amelyek a településen, annak határában lévő javakat érintettek. A felsorolt ügyekben a bíráskodás második foka az adott kerület kapitányi törvényszéke lett. PALUGYAY IMRE: A Jász-kun kerület és Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. 20