Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - DOKUMENTUM - Cserna Anna: A kedves "Oncli": Szeniczey Cecília visszaemlékezése Deák Ferencről, 1903 / 29–41. o.
— foglalkozott a Deák emlékek összegyűjtésével. Az ö felkérésére kezdett írásba Cecília, aki nemcsak az ismert családi adatokat jegyezte le, hanem megfigyeléseit, benyomásait is rögzítette, sok-sok adalékot szolgáltatva a korosodó Deák Ferencről. Cecília elbeszélésében a korabeli életrajzok ismerete érződik, de személyes tapasztalásaival mindenképpen kiegészül az eddigi Deák irodalom. 17 Az elemi erővel feltörő emlékek kedves, legendás, mesébe illő történeteket rögzítettek a „híres rokonról", ugyanakkor a tisztes úriház világa is feltárul az olvasó előtt. A nagybácsi évente két alkalommal 4-6 hetet ott időzve, húsvétra és a szüretre, a vidéki élet jelentős ünnepére, eseményére utazott Paksra. Mintha csupa játék és móka lett volna az élet Pakson. Talán gyermekszemmel az is volt. Deák mint vendég alkalmazkodott a szülök, a család napirendjéhez, csupán késői lefekvései tűntek terhesnek az őt őrző családtagoknak, akiket olykor kissé feszélyezett, hogy az ország legismertebb emberét látják vendégül. A helybeliek is kíváncsi tekintettel fürkészték az udvaron a „fehér padon" üldögélő, köztiszteletben álló embert. Ám Deák kedélyes személyiségével elfeledtette ezeket az apró kellemetlenségeket. Idejének nagy részét a gyerekekkel töltötte, mint természetrajongó, sokat sétálgattak együtt. Kedvenc színhelyük a család szőlője volt. Idilli a kép: egy árnyas fa árnyékában farigcsál Deák Ferenc, körülötte hangos gyermekzsivaj. Kabátja nagy zsebei mindig rejtettek valami finomságot, cukorkákat, narancsot, mogyorót a gyerekek számára. Látjuk gyerek-csínytevések kezdeményezőjeként és elszenvedöjeként: labdázott, kártyázott és fogócskázott, szinte nagypapai szerep jutott számára. Tréfálkozó, derűs, vidám lénye ajándékozásaiban is megmutatkozott: szerette átélni a mások örömét. Kényelemszeretete miatt ritkán mozdult ki a paksi kúriából, nem szívesen cserélte fel a nyugodt, békés órákat, hogy tolnai ismerőseit meglátogassa, csupán néhány igen kedves barát, Bezerédj István, Bartal György, Sztankovánszky Imre esetében tett kivételt. Deák paksi tartózkodásai alatt mentesítette magát a politika és az országos dolgok alól. Társaságban időnként tanulságos adomákkal lepte meg a körülötte lévőket, amelyekből kitűnt, hogy nem szereti a hízelgő, a túlzottan finomkodó és őszintétlen embereket. Az atyafiságot sokra becsülte, de befolyását sohasem használta fel arra, hogy méltatlanul előnyökhöz juttassa rokonait. Úgy látszott, a paksi rokonságnál a családias, szeretetteljes légkörben otthonra talált. A szellemi kvalitásait megmozgató 1860-as években a politikai vezető szerepet betöltő Deáknak szüksége volt erre a visszavonultságra, mivel a látogatások megadták számára a pihenés és a felüdülés óráit. Idősödve egyre inkább szemlélődövé vált, utolsó paksi tartózkodása pedig — talán betegsége előhaladt volta miatt — rezignálttá és búcsúzkodóvá sikerült. Életrajzírója szerint 1868 után lemondott a paksi utakról. 18 A családdal való érintkezése azonban a betegsége alatt sem szakadt meg. A képviselőház tagjaként Pesten élő Szeniczey Ödön keresztfia mindennapos látogatója volt betegágyánál. A Nedeczky család, Jozefa Emma lányának gyerekei szintén istápolták a kedves nagybácsit. 19 16 Deák Jozefa Emma lánya Nedeczky Lajos felesége volt, aki viszont Csapó Vilmos anyjának fivére. írásának megjelenése: CSAPÓ VILMOS: Deák Ferencről. Tolnavármegye, 13. (1903). 41. sz. 1-4. 17 FERENCZI ZOLTÁN: Deák élete. II. köt. Bp., 1904. 394. 18 FERENCZI Z.: i. m. III. köt. 365-399. 19 FERENCZI Z.: i. m. III. köt. 399-411.; SZÉLL KÁLMÁNNÉ VÖRÖSMARTY ILONA: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Bp., é. n. [1926.] 57-137. 32
