Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - DOKUMENTUM - Cserna Anna: A kedves "Oncli": Szeniczey Cecília visszaemlékezése Deák Ferencről, 1903 / 29–41. o.

Szeniczey Cecília jegyzeteknek nevezte visszaemlékezését, amelyet azzal a céllal állított össze, hogy Csapó Vilmos unokatestvére felhasználhassa Deákról írt cikkében. Csapó beépítette ezeket az adalékokat a saját személyes élményei és ismerősei segítségével összegyűjtött történetekbe anélkül, hogy nevesítette volna az adatközlő személyét. Csupán a következőket szánta megjegyezni a Tolnavármegye c. politikai napilapban megjelent írása elé: „A >haza bölcsének< újabb hivatott életrajzírója nem fogja mellőzhetni az egykorúak érintkezéseinek közvetetlenségéből merített adatokat, melyek a magánélet és köznapiság emberi nyilvánulásait is megvilágítják. Ilyen szempontból feljegyezvén évtizedeken át mindazt, mi Deák Ferencz intim köréből, különös tekintettel a tolnamegyeiekkel való összeköttetéseire, tudomásomra jutott: százéves születésnapjának megünneplése alkalmából nyilvánosságra bocsátom."

20 A Csapó-Nedeczky emlékképekkel a Cecília által felvázolt portré nem igazán módosult, csupán az apró személyes történetek köre bővült, amelyek közül a hallottak és a megéltek némelykor térben és időben kissé összekuszálódtak. Csapó Vilmos historizáló, modoros és leíró jellegű elbeszélésében figyelemre méltó részeknek tekinthetjük egykorú naplójegyzeteinek, vagy a tulajdonában lévő eredeti Deákleveleknek a közlését. Deákról írt tanulmánya teljes terjedelmében majdnem negyven évvel később, 1942-ben ismét megjelent nyomtatásban Bodnár István szerkesztésében a szekszárdi — akkor százéves — kaszinó történetével foglalkozó kiadványban.

21 Feltehetően ez a kötet is csak kisebb körben ismeretes. A két írás közötti kapcsolódások pedig bizonyára még kevésbé publikusak. Ám a tények említése nem hanyagolható el Szeniczey Cecília emlékeinek, gondolatainak közlésekor. Végső konklúzióként azonban elmondható, hogy mindkettőjük munkáját önálló, egymástól független alkotásnak tarthatjuk. Deák Ferenc unokahúgának Jegyzetei" — közvetett publikálásuk ellenére is — érdeklődésre számíthatnak. Cecília már elmúlt ötvenéves, amikor e sorokat leírta. Hogy mennyire valószerű a forrás, értékének megítélése, illetve a forráskritika elvégzése a Deák-kutatókra vár. El kell fogadni a történészek álláspontját, miszerint a visszaemlékezés szubjektív dokumentum, és mint ilyen, többnyire a hagyományos források — fontos — kiegészítője. Gondolni kell az emlékezés pszichológiai folyamatára is, vagyis arra Szeniczey Cecíliát — középkorú nőként — a centenáriumi ünnepségsorozat, egy történelmi személyiség kultusza, a Deákról megalkotott történelmi kép késztette írásra, tehát a jelenből indult ki. Gyermekkori, fiatalkori emlékei megkophattak, az egyes történetek módosulhattak. A „mindent megszépítő emlékezetben" a dolgok más megvilágítást kaphattak, illetve a tények hitele csökkenhetett. Az elbeszélő is főszereplővé válhatott, a számára fontos és emlékezetes események sorrendjét állította össze. Cecília a családi viszonyokból indult ki, és kronologikus rendet követve mesélte el az eseményeket. Visszaemlékezésében — a feledés lehetőségével is számolva — az élmények újraélésének lehetünk tanúi, így az — vitatható korlátjaival együtt — egyedülálló, a múlt tanúságtételére alkalmas dokumentumként maradt fenn. 20 A kézirat megtalálható: Csapó cs. i. Csapó Vilmos II. iratai. 246. pali. "' Bezerédj István és a százéves Szekszárdi Kaszinó. Emlékkönyv Bezerédj István szobrának leleplezési ünnepére. Szerk.: BODNÁR ISTVÁN. Szekszárd, 1942. 22 GYÁNI GÁBOR: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp., 2000. 128-144. 33