Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - KILÁTÓ - Sipos András: A Marseille-ben rendezett XXXVI. Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencia / 41–45. o.

Az előadók és a vitában megszólalók elsősorban azokat a stratégiákat keresték, amelyek révén a levéltárak vonzereje kiterjeszthető az őket eddig is felkeresők, a történeti kutatásokkal foglalkozók körén túlra. Mennyit tudunk a tényleges és a potenciális felhasználókról? Franciaországban 2001-ben a Le Monde megbízásából közvélemény-kutatást végeztek arról, mit is mond a polgároknak ez a fogalom: levéltár.

1 A megkérdezettek harmada (!) válaszolt úgy, hogy volt már dolga levéltári anyaggal, kiderült azonban, hogy ez túlnyomórészt azt jelentette, hogy a helyi közigazgatási hivatalokat keresték fel a családjukra vonatkozó anyakönyvi adatokért, vagy éppen munkaadójuk „archívumából" kértek adatokat. A franciák általában értik és értékelik a dokumentumok megőrzésének fontosságát, kivételesnek tekinthető az olyan hozzáállás, amely a levéltárakat haszontalan papírok tárhelyének, poros, száraz világnak tekinti. Ugyanakkor a szorosan értelmezett levéltári intézményeket illetően általános tájékozatlanság uralkodik. A levéltárakat ténylegesen felkeresőkről a Kulturális és Kommunikációs Minisztérium megbízásából alapos szociológiai felmérés készült, illetve van folyamatban. A levéltár-látogatás motivációit illetően mintegy 7%-ot tesznek ki azok, akik állampolgári jogaikat érvényesítve, valamely hivatalos eljáráshoz szükséges dokumentumokat keresve fordulnak a levéltárhoz. Szorosabb értelemben vett kutatónak 58% tekinthető, ezeknek harmada foglalkozik ezzel hivatásszerűen. Az összes látogatók 56%-a családkutatás céljából megy levéltárba (ez a csoport részben átfedi az előző, kutatónak minősíthető kört). A hobbi-jellegü család- és helytörténeti búvárkodás tehát elterjedtnek mondható, különösen a nyugdíjasok körében. Ők a levéltárak hűséges törzsközönségét alkotják, és nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy a levéltárakat egyfajta államilag támogatott szabadidő-töltési, kulturális tevékenységi formának is tekintik. A francia levéltárak közismerten jó anyagi ellátottságát, felszereltségét nem utolsó sorban ez magyarázza. A városi levéltárak igénybevételének tendenciáiról Ramon Albert Fugueras, az ICA/CIA önkormányzati levéltári szekciójának elnöke, Barcelona levéltárának igazgatója adott áttekintést. Összességében optimista képet rajzolt, erősödőnek látja ezen levéltárak szerepét mind a szakmán belül, mind a városok életében. Ezt kétirányú nyitással érik el: egyrészt mélyebben integrálódnak a városi adminisztrációba, másrészt szélesítik az állományukba vont anyag körét, a szűken vett igazgatási anyag mellett nagyobb figyelmet fordítva a magán- és civil szféra dokumentumainak gyűjtésére. A városigazgatás levéltárából a polgárok levéltárává igyekeznek válni a felhasználói kört illetően is: a tudományos kutatás mellett mind nagyobb jelentőséget kap a szabadidős kutatás, valamint a levéltári források bevonása az oktatásba (a hagyományos egyetemi tudósképzésen túlmenően). Az említetteken túl is több előadás és számos hozzászólás irányította rá a figyelmet annak fontosságára, hogy a levéltárhoz fordulók igényeiről, szokásairól, elégedettségük vagy elégedetlenségük összetevőiről ne csupán a napi munka melléktermékeként rendelkezzünk benyomásokkal, hanem minderről módszeres, szakszerű felmérések készüljenek. Magyar szempontból különösen tanulságosak voltak az olyan országok viszonyairól szóló beszámolók, ahol azok a kihívások, amelyek a levéltárügyet az utóbbi évtizedben A francia archives terminus jelentése az intézményt és az iratanyagot egyaránt felöleli. 42