Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - MÉRLEG - Majdán János: Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben. Szerkesztette: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 2002. / 63–67. o.
minőségi munkához. A fiatal szerkesztőnek remélhetőleg sok hasonlóan magas színvonalú könyvet sikerül a továbbiakban is gondoznia, hogy tovább növelhesse szaktudását. A szerkesztők törekedtek arra, hogy a szövegek közé elhelyezett képek feliratozása, címmel történő ellátása ne zavarja az olvasót. Erre találták ki az oldalanként egy helyen feltüntetett magyarázatokat, aláírásokat, amelyeket nyilak segítségével próbáltak az érintett ábrákhoz kapcsolni. E módszer alkalmazása néhány esetben nem egyértelmű, illetve elmaradt (pl. a 118-119. oldalon.) Helyenként zavaró a mondatok alá elhelyezett, a témához kapcsolódó korabeli dokumentum, ábrázolás megjelenítése. Az elsősorban hangulati aláfestést adó módszer esetenként szó szerint megfesti az oldalt, emiatt nehezen olvasható a szöveg (pl. a 38. oldalon). Ezeket az apró látási, olvasási zavarokat azonban bőven ellensúlyozzák a nagyon jó minőségben közreadott képek és az esetenként kisebb tanulmányt is kitevő, hozzájuk fűzött feliratok. Az egész kötetben tudatosan és következetesen végigvitt magyarázós sarok elvét esetleg egy más betűtípussal, vagy a kivastagítás használatával még hangsúlyosabbá lehet majd tenni a remélhető második kiadáskor. Nemcsak a képaláírások, hanem a feljegyzések, naplók idézetei, a más művekből átvett értékelések, az írásban rögzített benyomások is önálló életet élnek a köteten belül. A sokszínű elemzések fejezeteihez — gyakorta soraihoz — kapcsolt kordokumentumok válogatása és kötetbe illesztése szellemes módszer, amelyet a másfajta betűtípussal sikerül is hangsúlyozni. Az olvasó így valójában három könyvet kap kézhez egy kötetben: a képeket, ábrázolásokat, térképeket bő feliratokkal, a kordokumentumok gyűjteményét és levéltárosi-történészi bemutatásukat, illetve a fejezetekbe írt értékeléseket, tanulmányokat. A könyv lapozása során az olvasóban kialakult kellemes benyomást fokozzák a jól sikerült borítók. A városhoz kötődő, de nem a kemény borító képét ismétlő külső papírborító külön dicséretet érdemel, mivel Pénzes Géza fényképe nem hivalkodó, hanem művészi kivitelben valóban felhívja a Balassagyarmathoz nem kötődő olvasó figyelmét is a könyvre. A papírborító és az egész könyv minőségi színvonalon készült az Egri Nyomdában. A külcsín és a módszerek bemutatása után essen szó tartalmi kérdésekről is! A település korai időszakáról írt 25-30 oldal talán rövidnek tűnhet, de az akkori idők kevés fennmaradt feljegyzése nem tesz lehetővé bővebb elemzést. Talán érdemes lenne célirányos iratfeltárást végezni a városhoz kötődő, név szerint ismert tekintélyes famíliák különböző helyeken fellelhető levéltáraiban. (Balassák, Koháryak stb.) Ebből a korszakból szerencsés megoldás volt ilyen hosszan bemutatni azt a levelet, amely „Kelt gyarmati várában 1639 év szeptember 28. napján". Ugyancsak jól jellemzi a korabeli helyzetet az az 1741. évi vallomás, amelyben a határjáró férfiak elvernek egy nagy hársfánál egy kisfiút, hogy élete végéig emlékezzen rá: „itt légyen a gyarmati határ." Gyönyörű és mai napig kiválóan használható a város 18. századi helyzetét bemutató térkép, amelyről azonban nem derül ki pontosan a készítés időpontja, és elmarad mellőle a jelmagyarázat. A török utáni újratelepítés időpontjától egyre több és bővebb forrás áll rendelkezésre, amelyekből kirajzolódik a Balassa és a Zichy család legtöbbször támogató, de időnként egyes helyi csoportokkal élesen szemben álló tevékenysége. 64
