Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - MÉRLEG - Majdán János: Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben. Szerkesztette: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 2002. / 63–67. o.

Pontosan jelzik a város növekvő szerepét a mészáros céh levele, különféle ládák, pecsétek, legény-nyilvántartási könyvek, amelyek magyar, szlovák és német nyelven történt vezetése jól mutatja az eltérő anyanyelvűek gondnélküli egymás mellett élését. Az iparosok, a „görög" és zsidó vallású kereskedők, a patikáriusok stb. több időpontbeli számszerinti bemutatása mellett azonban hiányzik a város lakosságának növekedését mutató grafikon. Látható szerkesztői elv a máshol szereplő számok elhagyása, de a lélekszám esetében ez a döntés nem szerencsés, mivel így az olvasónak nincs összefoglaló képe a város népességének alakulásáról. A recenzens mindig azon a véleményen volt — és ezt néhány, a korszakkal foglalkozó írásában, elhangzott előadásában rendszeresen ki is fejtette —, hogy Balassagyarmat elsősorban a 19. sz. első felében tett szert országos jelentőségre. Ezt a kutatói meggyőződést a könyvben közreadott források, képek egyértelműen alátámasztják. A mezőváros a reformkorban valódi központja volt a megyének, míg az 1848-49. évi szabadságharc leverése után elsősorban közigazgatási funkciója és az ehhez kapcsolódó hivatalok tartották meg városi szerepkörét. A fényképek, nyomtatott számlák, szórólapok megjelenésével bővült a szerkesztők lehetősége, ezzel kiválóan éltek is. Nagyon sok, eddig könyvben még nem szerepelt dokumentum került a kötetbe, köztük féltve őrzött családi képek, amelyek begyűjtéséért dicséret illeti a levéltárosokat és amatőr helytörténészeket, közreadásuk engedélyezéséért az érintett famíliákat. Sajnálatos, hogy a helyi sajtót sem ebben, sem a későbbi korszakok bemutatásában nem hasznosították hasonló alapossággal a szerzők. A város fejlődése a dualizmus időszakában látványosan folytatódott, és ezt az új épületek, a szolgáltatások különböző területein itt működő családok dokumentumai jól érzékeltetik. Ezek sem tudják azonban feledtetni a korszak feldolgozásának két nagy hiányosságát: egyrészt a település nagyközségi státuszban maradásának részletes elemzését, amely hosszú távon nagyon hátrányos helyzetbe hozta Balassagyarmatot, másrészt a Losonc párhuzamosan zajló, példaszerű fejlődéséről írt rövid kitekintést. E bekezdés hiánya miatt nem derül fény a megtorpanás gyökereire, és a kisiparos és szolgáltató körökben lejátszódott lassú fejlődés bemutatása eltakarja a gondokat. Nem világosodik meg az olvasó számára, hogy a megyeszékhelységből eredő előnyöket a település lakói csak részlegesen tudták kihasználni, kevesen és keveset áldoztak magánvagyonukból a helyi beruházásokra. Maradtak a megyei és állami fejlesztések: Balassagyarmat elsősorban a hivatalnoki és köztisztviselői feladatokat látta el, élvezve annak minden előnyét és megtartva látható hátrányait. Az első világháború előtt nagy kiadásokkal járó közigazgatási átalakulás és a vállalkozói szférában szükséges szerkezetváltás elmaradása különösen az új államhatárok kijelölése után hozta hátrányos helyzetbe a települést. Nem feledve az általános gazdasági pangást, a Trianon okozta gazdasági sokkot, a két világháború közötti évtizedekben alapvetően a korábbi fejlesztések elmaradása következtében torpant meg látványosan Balassagyarmat fejlődése. Ezt kiválóan érzékeltetik a negyedszázados időszakot felölelő dokumentumok. Egyrészt zömmel fényképek kerültek mellékletbe, de ez nem a szerkesztők válogatási szempontjai miatt történt így, hanem mert ebből a korszakból vállalati alapításokról, sikeres üzletekről, jól működő bankok éves jelentéseiről nem maradhatott fenn semmi. Másrészt a korábbi időszakban megszokott fejlesztésekről, avatásokról készült fényképek, kiadott dokumentumok, a sikeres családok gazdasági kapcsolatait jelző számlák, levelek helyett beiktatási ünnepségekről, hivatalnoki portrékról, különféle 65