Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Érszegi Géza: Levéltáros portrék – más szemmel / 31–35. o.

gyakornoka, 1912-től igazgatója, 1919-töl főigazgatója. Az ő idején kezdték építeni az Országos Levéltár mai központi épületét. 1924-ben vallás- és közoktatásügyi államtitkár. 1891-töl akadémikus, 1909-től a Történettudományi Bizottság elnöke, 1909-1913 között a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető alelnöke. 1922-től 1924-ig az Országos Magyar Gyűjteményegyetem ügyvezető alelnöke. 1923-tól szerkesztette a Levéltári Közleményeket. A diplomatikai levéltár máig legtekintélyesebb referense kétségtelenül Mályusz Elemér volt. Makón született 1898-ban és Budapesten halt meg szinte napjainkban, 1989-ben. 1922-től 1930-ig az Országos Levéltár munkatársa, 1925-től a budapesti egyetem magántanára, 1930-tól a szegedi, 1934-1945 között a budapesti egyetem tanára. 1931 ésl935 között a Századok egyik szerkesztője volt. 1947-től az evangélikus egyház levéltárosa, 1954-től 1968-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. 1968ban nyugalomba vonult. 1930-ban akadémikus, később tagságát visszavonták, majd 1955-ben a történelemtudomány doktora lett. 1989-ben visszakapta akadémiai tagságát, Jelentőset alkotott a település-, a társadalom-, az állam-, az egyház- és a művelődéstörténetben. Nevéhez fűződik a ma is folyó Zsigmondkori okmánytár első három kötetének kiadása és további köteteinek előkészítése.

5 Közvetlen elődöm, Komjáthy Miklós Kaposvárott, 1909-ben született és Budapesten 1993-ban hunyt el. Történész, levéltáros. A budapesti egyetemen 1932-ben bölcsészdoktori és történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1932-33-ban és 1940-^l-ben mint a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagja folytatott levéltári kutatásokat. 1933-tól 1949-ig a budapesti egyetem művelődéstörténeti intézetében díjtalan gyakornok, fizetéstelen tanársegéd, majd adjunktus. 1941-ben középkori gazdaság- és társadalomtörténetből magántanári képesítést szerzett. 1942-töl 1949-ig egyidejűleg a Magyar Történettudományi Intézet (1947-től Kelet-Európai Tudományos Intézet) és 1935-től a budapesti evangélikus leánygimnázium tanára. 1949-195l-ben az Országos Könyvtári Központ, 195 l-l952-ben a Levéltárak Országos Központjának munkatársa. 1952-1954-ben az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményének őre. 1954-től osztályvezető-helyettes, majd osztályvezető. Tanított az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. Kandidátus (1964). Főként középkori gazdaság- és társadalomtörténettel, valamint legújabb kori irattannal foglalkozott. Ha végigtekintünk ezen az imponáló listán, azonnal észrevesszük, hogy a levéltáros társadalomtól távolabb esők elsősorban azt tartják számon a levéltáros munkájából, ami számukra fontos, ami az ő munkájukat segíti. S ez természetes! Óváry Lipót esetében ugyan a Lexikon megemlíti, hogy nagy szerepe volt az Országos Levéltár újjászervezésében. Ehhez még annyit hozzá kell tennünk, hogy ő volt a diplomatikai levéltár megteremtője, az ún. kékcédulák, az oklevelek legfontosabb adatait tartalmazó, s időrendbe rendezett mutatólapjainak készítője, sőt az első 30 ezer oklevélhez regesztákat is írt, amelyeket az oklevelek kiadói szerint csoportosított.

6 Tasnádi Nagy Gyula esetében a Lexikon értékelése szerint oklevélkiadásai mintaszerűek, a kritikai forrásközlés módszerének hazai úttörője. Becses értekezései jelentek meg a történelem Zsigmondkori oklevéltár, Szerk.: MÁLYUSZ ELEMÉR. Bp., 1951-1958. (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok, 1., 3-4., I-II./1-2.) 6 BORSA IVÁN: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai levéltára. LK, 40 (1969) 289-323. 33