Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Érszegi Géza: Levéltáros portrék – más szemmel / 31–35. o.
segédtudományai és a nyelvtörténet köréből. A Magyar Törvénytár millenniumi kiadása számára lefordította, és jegyzetekkel ellátta az Árpád-házi királyok törvényeit. Hozzátehetjük, hogy az Anjou-kori oklevéltár 8. és 9. kötetét is elkészítette kéziratban. 7 Csánki Dezső kutatási területe főképp a Hunyadiak kora. A történeti földrajz legjelentősebb magyarországi képviselője. Fő müve Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Levéltári munkájának vékony kis füzete a pecsétes, helyesebben szólva az eredeti oklevelek jegyzéke a diplomatikai levéltárban, és hatalmas tervének, a diplomatikai levéltár valamennyi oklevele regesztázásának torzóban maradt hagyatéka. 8 Mályusz Elemér értékelése: Fontos forráskiadványok fűződnek nevéhez. A népiségtörténeti iskola megalapítója. Ehhez mi azt is hozzáfűzhetjük, hogy az a rövid, de fontos időszak, amelyet a Magyar Országos Levéltár diplomatikai levéltárában töltött, rendkívül jelentős levéltári munkával telt el. Az akkori diplomatikai levéltár szinte minden Árpád-kori oklevelének regesztáját az eredeti terveknek megfelelően az un. Kékcédulákon elkészítette. Komjáthy Miklós kimondva-kimondatlanul a Tihanyi alapítólevélről írott alapvető diplomatikai tanulmánya és a Magyar Országos Levéltár legrégebbi oklevelének, az 1009. évi átírásban fennmaradt veszprémvölgyi oklevélnek Géza fejedelem korába helyezésével nyerte el helyét az irodalmi pantheonban. 9 Valamennyien, akiket idéztem, és azok is, akiket nem, de két és félszázán ott vannak a Lexikon lapjain, olyat adtak a társadalomnak, amely az iratanyag egyszerű őrzésén és darab-darab alapon történő számontartáson túlmutató volt. 10 Ezt várja el tőlünk, levéltárosoktól tehát a társadalom, és mindez belefér abba az, ösztövér megfogalmazásba, miszerint a levéltáros feladata az anyag biztonságos őrzése és annak minél használhatóbbá tétele. Hogy hol kezdődik, és hol végződik a levéltáros alapvető feladata, nehéz megmondanunk. Egy biztos: ott kell lennünk már az iratok születésénél, és nem hagyhatjuk cserben a rászorulót, ha megpróbál eligazodni a rengeteg írat között és az egyes iratok probléma-rengetegében. A ránk, levéltárosokra váró feladat határait némileg jellemzi az a két vélemény, amit legutóbb a német levéltárosok vándorgyűlésén hallottam. Az egyik kitűnő intézmény jeles professzora egyenesen botrányosnak tartotta, hogy az egyik legnevesebb német levéltárosképző intézményben úgy kaphatnak diplomát, hogy egy középkori oklevelet sem láttak tanulmányaik során, még — tette hozzá — Interneten sem. A hozzászóló levéltáros pedig hozzáfűzte: mit ér a kutató, ha hozzájut az irathoz, az irat képéhez, ha nem tud mit kezdeni vele, csak a levéltáros aktív segítségével képes használni azt." Valamennyien, akik az anyag mellett dolgozunk, végezzük ezt az informatív tevékenységet minden nap, belefér abba a meghatározásba: minél használhatóbbá tenni az anyagot. Jegyzék a Mohács előtti gyűjteményben elhelyezett másolatgyűjteményhez (Q 283). Készítette: TORMA LÁSZLÓNÉ. Kézirat. 31-33. doboz. 8 Uo. 22-24. doboz. KOMJÁTHY MIKLÓS: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái. LK, 26 (1955) 27-47.; UŐ.: A veszprémvőlgyi alapítólevél kibocsátójáról. LK, 42. (1973) 33-49. Közkeletű tévedésnek szeretném elejét venni: nem feltétlenül jelenik meg minden nyomtatásban abból, amit mindennap végzünk. Gyakran csak a kutatók emlékezete vagy néhány köszönő szava jelzi, jó helyre fordultak tanácsért. " ÉRSZEGI GÉZA-É. SIN ÁGOTA: A 73. német levéltáros vándorgyűlés. LSz, 53. (2003) 1. sz. 41. 40. 34
