Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - DOKUMENTUM - Cserna Anna: A kedves "Oncli": Szeniczey Cecília visszaemlékezése Deák Ferencről, 1903 / 29–41. o.
nagyanyja, dédanyja stb, de azt nem épen heraldikai szempontból, hanem inkább, hogy minő családok kikkel vannak rokonságban, mert Ő az atyafiságot igen tartotta; és Ő jó rokon is volt. Szegényebb rokonait, tőle telhetőleg istápolta, a vagyonosabbaknak pedig, apróbb ajándékokkal iparkodott örömöt szerezni. De rokonai érdekében kérvényezni — ezt soha nem tette? Ha egy egy rokona az állam kegyéből, valami szegény álláshoz jutott is, ezt talán adományozták nékie, hogy Deáknak kedveskedjenek, de nem — mivel ezt Deák kérte volna. A mi családunkkal, mondhatom, örömben, bánatban egyaránt osztozott. Mert O volt Pepi nővérem és Ödön fivérem nász nagyja; és midőn anyám oly sulyossan megbetegedett, és atyám lába eltörött, pedig mind a két szomorú dolog, a hatvanas évek elejére esett — még is tudott, ekkor is magának, anyi időt szakítani, hogy egy napra leránduljon, beteg rokonait meglátogatni. A túlságos fecsegőket nem szerette. Emlékezem, hogy egyszer egy ur jött hozzá látogatóba. Az illetőnek, nagy szvádája 40 volt, látszott, hogy a sok beszéd Deák bátyánkat, annál is inkább kezdette már untatni, mint hogy tudta, hogy a nagy phrasisok 41 nem voltak mindig az illető cselekedeteivel összhangban. Egyszerre csak kiveszi Deák a szivar tárczáját, abból a legjobb szivart kikeresi, és tréfás mosolyai oda nyújtja azt vendégének mondván „Halts Mául und Steck dier was drein" 42 Az illető lovagiassan meghajtotta magát, elvette azt tőle, reá gyújtott és kevesebbet fecseget. Ő egyáltalján, ha akarta, kitűnően tudta az embereket letrumpfolni. 43 Deák maga természetes ember lévén, sem az affectálást, 44 sem a tul finomságot (ugy nevezett zimpferlichséget) a nőknél sem szerette. Ha valaki affectált, azt pompásan tudta utánozni, ugy hogy mindenkit nevetésre indított. Egyszer, nálunk, egy hölgy valamit el beszélt, és abban többszörösen — a javítási domb — is előfordult? Eleintén senki sem tudta, hogy mit ért alatta, míg végtére reá jöttünk, hogy bizony, az egyszerűen, a trágya domb. Deák bátyánk e felett igen jot nevetett, hogy az illető anyira aesthetikus 45 akart lenni, hogy a — trágya — szót nem merte kimondani? És nékünk mindjárt azon oktatást adta, hogy mindenesetre, szép és dicséretes a finomság, de enyire nem szabad azt vinni, mert külömben könyen nevetségessé válhatik az ember. Most nem rég olvastam egy kitűnő angol könyvet Forster Arnold Florencetol. A czime „Deák Ferencz Életrajz" 46 és ebben többek közöt, felemlíti, hogy Deák, barátainak maga beszélte volna, hogy miként szokott Ő az adomázásra. Hogy tudniillik, Antal bátyja oly nagy renomét 47 csinált nekie, hogy az szintén kellemetlené vált reá nézve. Mert midőn a nyilványos életbe kilépett, ötét minden oldalról, nagy kérdésekkel ostromolták, a melyekre bizony sem nem akart, sem nem tudott mindig meg felelni, tehát azokat rendesen egy adomával ütötte el. Nálunk, természetesen senki, nagy kérdésekkel nem ostromolta, tehát sok adomát nem is hallottam tőle, de egy néhányra még is emlékezem. így teszem, egyszer, egyik gyermek nyafogott és kényeskedett, ezt, Deák meghallja, és elkezdi beszélni, hogy volt egyszer egy czigány asszony, annak is volt egy ilyen nyafogó, kényeskedő purdéja; az anyja minden féle nyalánkságot elmond nékie és kínálgatja — hogy „Jaj kedves rajkom talán ez, vagy az kéne?" A gyermek nyafogva csak mindig azt feleli „Nyem" míg végre az anya azt mondja „Hát talán egy kis réselt fige kéne?" Erre azután a rajkó elhallgatott. Deák hozzánk fordul és azt mondja „Ti talán ennek a gyermeknek is, egy kis réselt fige kéne?" Mi címertan 40 svádája — ügyes, könnyed beszélőkészségű 41 elcsépelt szólások, közhelyek 42 „Fogd be a szád, dugj valamit bele!" 43 fölényes megjegyzéssel vagy váratlan érvvel elhallgattatni 44 mesterkéltség, modorosság 45 ízléses 46 ARNOLD-FOSTER, FLORENCE: Francis Deák Hungárián statesman. A memoir. London, 1880. Magyarul Pulszky Ágost fordításában jelent meg: ARNOLD-FOSTER, FLORENCE: Deák Ferenc. Bp., 1881. 47 jó hírnevet 39 '.-J
