Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - DOKUMENTUM - Cserna Anna: A kedves "Oncli": Szeniczey Cecília visszaemlékezése Deák Ferencről, 1903 / 29–41. o.
hogy hívhatták volna Hercules feleségét máskép mint Frauculesnek." Természetesen, ez a megoldása a kérdésnek, általjános derültséget keltett. Elbeszélte nékünk, hogy róla azt hírlik, hogy ő rossz tanuló lett volna, és hogy mindig csak a vizsgák előtt fogott komolyan a tanuláshoz, hogy azokon meg ne bukjék, de hogy ez nem áll, mert ö bizony mindig szorgalmassan tanult, és igen sokszor barátjai helyett is megcsinálta azoknak pensumait. De beszélte hogy volt egy öreg Prior (azt hiszem Zala-Egerszegen a Benczéseknél 35 ) ennek ő kedvencze volt, és amint nehéznek találta feladatát, azonnal éhez sietett, és az mindig segített nékie feladatát megcsinálni. Ez azután meghalt, és jött az uj Prior, és ő ezzel, ugyan azt akarta practizálni, de bizony, ez szépen elutasította azon megjegyzéssel „Csak vesződj te magad feladataiddal, van te néked ahoz elég eszed, hogy te azt magad is eltaláld." Ez természetesen, eleintén igen zokon esett nékie, de mint monda, ennek köszönhette, hogy megtanult önállolag gondolkodni. Ha ö itt volt, igen gyakran zongora óráink is belettek szüntetve, de zongora mesterünk kitűnően játszott tánczdarabokat; zongoránk az ebédlőben állt, ha azután mesterünk eljött, Deák bátyánk az ő kedvencz karosszékébe az ebédlőbe letelepedett, a zongora mester elkezdett játszani, mi csak hamar tánczra perdültünk. Rendesem Pepi nővérem Nedeczky Jenövei, én pedig Ödön fivéremmel tánczoltam, és különösen a lassú magyart, és csárdást, majd andalogva, majd nagy hévvel tánczoltunk előtte, ami nékie mód nélkül tetszett. Mikor már öcséim is serdülni kezdettek, tehát épen az ő ittléte alatt, egy táncz próba, gyermek bállal összekötve, lett a nagyvendéglő termében rendezve. Természetesen, ezen mi is mind szerettünk volna részt venni, tehát felkértük Deák bátyánkat hogy jönne el 0 is. Minthogy Ő szívesen időzött az ifjúság között, tehát Ígérte is, hogy eljön. De most mint akadály felmerült a kesztyű kérdése — mert tudniillik, én nem emlékezem, hogy Deák bátyám kezén valaha kesztyűt láttam volna — és a bálba, ezt már maga is igy tartotta illőnek, még is csak kesztyűvel kellene meg jelenni. Atyámnak több rendbéli világos kesztyűje volt, de az mint mind használt, mind ennek daczára felajánlotta Deák bácsinak azokat választásra, azon megjegyzéssel, hogy ezek bizony már egy kissé zsedéngiessek. 36 Deák bátyánk azokat szemügyre is vette, próbálgatta, de bizony egyik sem passzolt nékie, mert Deák keze, erösebb és szélesebb volt mint atyámé; de olyan erő is volt ezekben a kezekben, hogy nem egyszer hallottam, hogy Kehidán egy lejtő volt, és ha Ő kocsival arra ment, soha sem engedett kereket kötni, ha nem csak kinyúlt a kocsiból , és kezével kötötte meg a kereket. Tehát ezen kezekre kellett volna itt a boltokban egy pár kesztyűt felteremteni, és erre Géza öcsém lett kiküldve, amire ö mód nélkül büszke volt, és végig rohant minden boltot, és noha midőn megtudták, hogy ez Deák Ferencznek lenne szükséges, mindenki felforgatta miatta a boltját, de sajnos eredmény nélkül. Ezen bajon azután ugy lett segítve, hogy atyám zsedingess kesztyűiből, egy párt legalább kezébe vett és igy jelent meg a bálon, hol pár órát időzött. A húsvét hétfői öntözés is, nagy tréfát csinált nékie. Ekkor rendesen a fiukkal szövetkezett, és egész stratégiát gondolt ki, hogy miként lehetne minket jobban meglocsolni. Egyszer azonban, mi leányok is összefogtunk, hosszú nyakú vizes üvegekkel láttuk el magunkat, melyeket ruháinkban elrejtetünk, és szobáról szobára üldözőbe vettük az ifjú hadat Deák bácsival az élén. Ő is rohant ki az ajtón, de ő vastag lévén, elakadt a gomblyuka a kilincsben, nem tudta hamarosan azt kiszabadítani, és mire seregje segítségére jött, bizony mi, nagy nevetések között, ötét oly alaposan megöntöztük, hogy ujon kellett nékie öltözködni. De ö ezért nem haragudott meg, hanem azt találta, hogy mi még sem vagyunk oly lenézendők, mert nékünk is van bátorságunk. Minthogy 0 vacsorát nem evett, tehát nem is ült a vacsora asztalhoz, hanem majd az egyik diván sarkában helyezte el magát, majd fel alá járt körülöttünk, és ha a gyermekek közül egyik vagy másik sajnálta, hogy de kár, hogy Deák bácsi ebbül vagy abbul nem eszik, mert az milyen 4 Szójáték a német „Herr" (úr) és ,,Frau"(asszony) szavakkal. 35 1814-1816 között Nagykanizsán folytatta tanulmányait, tanára Pius páter. FERENCZIZ.: i. m. 1. köt. 34. 36 zsenánt, (genant): feszes, szűk, szoros, pl. ruha, csizma 37
