Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - Varga Éva Mária: Hungarica-kutatás az oroszországi levéltárakban / 3–18. o.
Legfelsőbb Tanács elfogadta az ún. levéltári alaptörvényt. Az Oroszországi Föderáció Levéltári Fondjáról és a levéltárakról értekező dokumentum, valamennyi hibája ellenére is, joggal nevezhető történelmi jelentőségűnek, hiszen az orosz történelem folyamán az első olyan levéltári jogszabály, amely átfogóan szabályozta a levéltárügyet, a fő hangsúlyt a levéltárak általános kutathatóságára helyezte. 14 Az alaptörvény a nemtől, életkortól, nemzetiségi hovatartozástól, képzettségtől, vallási és politikai meggyőződéstől függetlenül hirdette meg a levéltári információ általános hozzáférésének elvét. A napjainkban hatályos orosz levéltári jogalkotás továbbra is egy szocialista „vívmányból", az ún. Apxuenbiü (froud alapelvéből indul ki, amelynek pontos magyar megfelelőjét szinte lehetetlen megadni, hiszen sem a magyar, sem a nemzetközi levéltári jog ehhez hasonló kategóriát nem alkalmaz. 15 Az ún. Levéltári Fond „az Oroszországi Föderáció népei kultúrtörténeti örökségének elidegeníthetetlen részét és az állami információs tartalékok alkotóelemét képező, az anyagi és szellemi életet tükröző, történelmi, tudományos, szociális, gazdasági, politikai, kulturális szempontból jelentős, a történetileg kialakult és állandóan gyarapodó, örökös megőrzés alá tartozó levéltári dokumentumok összessége." 16 A levéltári alaptörvény hatálya kiterjed az Oroszországi Föderáció Levéltári Fondjának állami és nem állami részére is. Az állami levéltári anyag több elemből tevődik össze, idesorolhatóak a legfelsőbb közigazgatási — föderális szinten működő — közfeladatokat ellátó szervek, intézmények iratai, a középső közigazgatási szinten — az egykori köztársaságoknak megfelelő, ma szubjektumoknak nevezett — elhelyezkedő központi szervek, intézmények, valamint az önkormányzati kereteken belül működő állami szervek, intézmények iratai. 17 Ugyancsak állami levéltári anyagnak minősülnek a mindhárom közigazgatási szinten keletkezett pártanyagok, beleértve az SZKP valamennyi szervezetének, intézményének iratait, valamint az egyház és az állam szétválasztása előtt keletkezett egyházi iratok is. A magántulajdonban lévő iratanyagnak — a nemzetközi jogban precedens nélkül álló módon — fokozott állami gyámság alá helyezését az iratok épségben és használható állapotban való megőrzésével magyarázzák. Az átmeneti időszak teret engedett bizonyos politikai manipulációknak is, 14 OcHOBbi 3aKOHO,naTe.nbCTBa POCCHHCKOH <t>e,uepaunn 06 APXHBHOM (bon,ae H apxHBax. Az alaptörvény végrehajtási utasítása az 1994. március 17-én kiadott 552. számú elnöki utasítás: «06 yTBep>K,neHHH rio.rio)KeHHJi 06 APXHBHOM (jjomie PoccHÍícKOH Oe.nepau.Hn H riojiO)KeHH3 0 rocyaapcTBeHHOíi apxHBHoü CJiy>K6e POCCHH.» 15 Az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Népbiztosok Tanácsának 1918. június l-jén az OSzFSzK levéltárügyének átszervezéséről és központosításáról kiadott — a későbbiekben csak „lenini levéltári dekrétum" néven elhíresült, és a mai napig a levéltárügy alapdokumentumaként számon tartott — rendeletében szerepel először az Egységes Állami Levéltári Fond meghatározása. Későbbiekben a kifejezés a Szovjetunió Állami Levéltári Fondjára módosult, jelenleg pedig az Oroszországi Föderáció Levéltári Fondja meghatározás szerepel valamennyi, a levéltárügyet érintő jogszabályban. A lenini dekrétum napjainkig tartó hatásának ékes bizonyítéka az is, hogy 2003-ban a ROSZARCHIV rendeletben jelölte ki hivatalos levéltári napként június l-jét. L.: LEKLI BÉLA: A lenini levéltári dekrétum. LSz, 29. (1979) 1-2. sz. 5-10. 16 FIpoeKT Ocaepa^bHoro 3aK0Ha «06 apxHBHOM aejie B POCCHHCKOH <t>eflepau.HH». Jelenleg a kormány előtt lévő, jóváhagyásra váró levéltári törvény tervezete. 17 A szubjektumok az Oroszországi Föderáció alkotó alanyai, különböző szintű autonómiával felruházott közigazgatási egységei. Pontos státuszukat az Oroszországi Föderáció alkotmánya rögzíti. (1993. december 12.) 7
