Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - Varga Éva Mária: Hungarica-kutatás az oroszországi levéltárakban / 3–18. o.
Az 1991. évi augusztusi események után bontakozott ki Oroszországban a levéltárügy teljes körű átalakításának nagy reményekkel kecsegtető lehetősége, hiszen — a hazai és külföldi közvélemény szemében egyaránt — az egykori szovjet levéltárak megnyitására, a kutatás kiszélesítésére irányuló kérdések megoldása a megindult demokratizálódás újabb fokozatát jelentette. A „levéltári peresztrojkának" nevezett kissé kaotikus időszak legfőbb vonása, hogy különösen a társadalmi nyomás hatására olyan átmeneti állapotokat teremtett, amelyek néhány évre lehetővé tették az orosz levéltárak korábban zárolt iratanyagaihoz való sokkal szabadabb hozzáférést." A külföldi országok kutatóinak egész hada igyekezett kihasználni e kedvező időszakot, amely tulajdonképpen a teljes körű jogszabályi háttér lassú megteremtésének volt köszönhető. Az első — bizonyos fokig elkapkodott — rendelkezések optimizmusra adhattak okot. 1991 augusztusában az egymást követő elnöki rendeletek kimondták a Szovjetunió Kommunista Pártja valamennyi levéltárának államosítását, amely az iratanyagokat őrző épületekre is kiterjedt, valamint rendelkeztek az egykori KGB-archívumok állami levéltárakba történő átadásáról. Az e célból létrehozott, a Legfelsőbb Tanács irányítása alá tartozó bizottság hamarosan megkezdte az átadás-átvételre irányuló tevékenységét. A levéltári főhatóság már 1991-ben elkészítette az új levéltári törvénytervezetet, de a parlament évekig nem fogott hozzá annak megtárgyalásához. A levéltári szolgálat áthidaló megoldásként a Legfelsőbb Tanács elé vitt egy tömörebb rendelettervezetet, amelynek hetedik változatát 1992. június 19-én sikerült elfogadtatni. A levéltári iratokhoz való hozzáférés ideiglenes rendjét meghatározó rendelet proklamálta, hogy minden állampolgár, vállalat, intézmény, szervezet hozzáférhet a levéltári dokumentumokhoz és segédletekhez, hasonló jogokat élveztek a külföldi állampolgárok és szervezetek is. A kutatási időhatárt államtitkot tartalmazó iratok esetében — amennyiben jogszabály másképp nem rendelkezik — a dokumentum keletkezésétől számított 30 évben, a személyes adatokat tartalmazó iratok esetében pedig 75 évben állapították meg. A jogszabály kidolgozása kapcsán heves szakmai vita bontakozott ki, voltak, akik az általános bűntudat enyhítése és a társadalom erkölcsi megújulása érdekében a levéltárak teljes megnyitása mellett érveltek, mások megfontoltabb álláspontot képviselve abból indultak ki, hogy ez a túlzottan liberális hozzáállás a levéltári információkkal való visszaélésre is okot adhat, amely a társadalmi légkör megromlásához vezethet. 12 Az 1992. június 23-án kiadott elnöki rendelet hivatott egyensúlyt teremteni a két tábor véleménye között, engedélyezve a megtorlások történetére vonatkozó titkos levéltári iratok tömeges visszaminősítésének beindítását. 1992. május 20-án Jelcin elnök utasítására megkezdte munkáját egy Levéltári Szakbizottsága melynek alapfeladata a föderális és területi állami levéltárakban a szocialista időszakból őrzött teljes iratanyag (ideértve a pártanyagokat, és KGBarchívumokat) visszaminősítés céljából történő felülvizsgálata volt. 13 1993. július 7-én a Igazgatóságát, amely az első össz-szövetségi levéltári hatóság volt a birodalomban és tulajdonképpen a jelenlegi ROSZARCHIV jogelődjének tekinthető. " K03J10B, B. n.: Poccuücme apxutsnoe deno. Apxueiw-ucmounuKoeedHecKue uccjtedoeauuH. MocKBa, 1999. 203. 12 K03JIOB, B. n.: i. m. 205-206., 233. A rendszerváltás után a levéltári kutatást szabályozó első jogszabály: riocTaHaBJieHHe BepxoBHoro CoBera POCCHÍÍCKOÍÍ C>e,nepaunH «0 BpeMeHHOM nopsAKe üOCTyna K apXKBHblM flOKyMeHTaM H HX HCnOJlb30BaHHH.» 13 K03JIOB, B. n.: i. m. 265. 6
