Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.
Szovjetunióban tevékenykedő besszarábiai kommunista szervezetek propagandájának köszönhetően, igen feszült helyzet alakult ki Dél-Besszarábiában, amely 1924 szeptemberében a román adminisztráció, illetve a helyi ukrán és orosz lakosság összetűzésében csúcsosodott ki. 1 A kötet hozza a tárgyalások korábban megjelentetett anyagát, illetve új elemként a román és szovjet tárgyalófél viselkedésére vonatkozó, kiinduló útmutatásokat, a szovjet álláspont itt is egy mindössze négy sorban kifejtett (147. sz.) táviraton keresztül szűrhető le." Nem ismerhetjük meg sem az esemény nemzetközi hátterét, sem azt, hogy a besszarábiai bolsevik propaganda, és az ellentétek kiéleződése a térségben milyen irányba terelte a konferencia munkáját. 1934 mérföldkőnek tekinthető a szovjet-román diplomáciai kapcsolatok történetében, a kötet mégsem oszlatja el az ezzel összefüggésben keletkezett fehér foltokat. 1934 a szovjet diplomácia történetébe a "második elismerési hullámként" vonult be, amikor több kelet-európai kisállam normalizálta vele a viszonyát. Először Magyarország 1934 februárjában, majd Csehszlovákia és Románia együtt, 1934. június 9-én, s végül Bulgária és Albánia 1934 őszén. 21 A Kisantant tagállamainak 1934 januári, zágrábi konferenciáján már született egy elvi megállapodás arról, hogy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia diplomáciai viszonyt létesítenek a Szovjetunióval, ha az egyes államok számára kedvezőtlen akadályok elhárulnak. 22 Magyarország lépése azonban egy láncreakció-szerű sorozatot indított el, feltehetőleg ez lett a közvetlen kiváltó oka annak, hogy Románia szándékai véglegesen megszilárdultak. A román-szovjet kapcsolatok rendezése pedig Bulgáriát ösztökélte arra, hogy elismerje a Szovjetuniót, semlegesítve ezzel a Románia számára keletkező esetleges előnyöket. A csehszlovák-szovjet diplomáciai jegyzékváltás gyorsan realizálódott, élihez mindössze ki kellett nevezni a már 1922 óta Prágában működő, egyébként is diplomáciai immunitást élvező szovjet kereskedelmi képviselet vezetőjét követté." 3 Románia esetében viszont éppen ellenkező módon, a követek diplomáciai megbízólevelének átadása húzódott el a végletekig. Erre csak 1934 decemberében került sor. Vajon mi lehetett ennek az oka? Egyetértünk a szakirodalomban megfogalmazott feltételezéssel, amely szerint Románia nem kívánta tényleges külképviseletek felállítását, hanem inkább a diplomáciai kapcsolattartás szokatlan módját választotta volna: a diplomáciai érintkezést egy harmadik országban meglévő szovjet és román misszión keresztül akarta lebonyolítani. 24 (A szovjet vezetés ebbe akkor nem egyezett bele, bár nem érdektelen megjegyezni, hogy korábban ez a gondolat tőle sem volt idegen: más európai konstellációban, 1928 decemberében Litvinov Sztálinnak írt felterjesztésében 19 Uo. 20 CoeemcKO-pyMbiHCKue omHOtuenuH 1917-1941. T. 1., i. m. 215. 21 O. H. KEH-A. H. PvnACOB: i. m. 107. 22 CoeemcKO-py.MbiHCKue omiioiueHUH. T. 1,. i. m. 415. 23 Sz. Sz. Alekszandrovszkijt még 1933. május 5-én nevezték ki a Szovjetunió prágai képviselőjévé. Öt léhát már prágai állomáshelyén jelölték követté 1934 júniusában. Alekszandrovszkij kinevezése: TAPct> <J>. 3316. On. 26. J\. 242. A polgárháború alatti cseh légióban betöltött szerepe miatt kisebb problémát jelentett Bogdán Paveí kandidációja a moszkvai követi posztra.Erre 1.: 0. H. KliH-A. M. PyiJACOB: i. m. 447^148. 24 AílEKCEH AJIEKCEEBHH LUEBÜKOB: CoeemcKO-pyMbiHCKue onwouieHUR u npoŐJieMbi eeponeücKOÜ őesonacHocmu 1932-1939. MocKBa, 1977. 111., 124. 28
