Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.
politikai problémák megvitatására Varsóba érkezett delegátusok. Szovjet-Oroszország szerette volna felhasználni az alkalmat arra, hogy felvesse Besszarábia kérdését, míg Románia elutasítva azt, az egykori szentpétervári román követség archívumára és a szovjet fél által hadizsákmánynak tekintett román állami aranykészletre vonatkozó követeléseit terjesztette elő. Annak ellenére, hogy Románia nem mutatkozott hajlandónak megtárgyalni a kérdést, az első ülésen mégis egyfajta színvallásra kényszerült, és kategorikus formában ismertette Besszarábiára vonatkozó álláspontját (98. sz.). 12 Ez a találkozó nem mozdította ki a holtpontról a térség körül kialakult vitát, mivel a román fél végleges, a szovjet delegáció viszont törvénytelen és ideiglenes állapotnak tekintette a kialakult helyzetet. A kötetben megtalálható a konferencia hat ülésének jegyzökönyve, de kissé egyoldalúra sikerült a diplomáciai háttérmunkára, az álláspontok alakítására vonatkozó instrukciók, a tárgyalófelek hazaküldött jelentéseinek bemutatása. Román részről kilenc ilyen iratot találunk (a 100., 101., 102., 103., 105., 107., 108., 109., 110. sz.) míg orosz részről csak a 106. sz. dokumentumot, Csicserin egy szűkszavú reagálását a harmadik ülésen elhangzottakra. Az 1924. évi bécsi találkozóra vonatkozó iratanyag minél szélesebb körű bemutatását azért tartanánk fontosnak, mert a varsói konferencia után ez volt a korszakban az utolsó olyan mozzanat, ahol a két fél tárgyalóasztal mögött próbálta felvázolni a pozícióját az első világháború után kettejük közt kialakult területi változással kapcsolatban. Az 1920-as években — a lausanne-it kivéve — nem tartottak olyan bilaterális vagy multilaterális konferenciát, amelyen a versailles-i berendezkedést feszegető területi ellentétek ennyire nyíltan a felszínre kerültek volna. A két álláspont csak annyiban enyhült, hogy a varsói konferenciával ellentétben Románia eleinte hajlandónak mutatkozott a kérdés valamilyen szintű megvitatására: Besszarábia új státuszának elismerése esetén lemondani a szovjet állammal szemben támasztott követeléseinek egy részéről (148. sz.). 13 A szovjet delegáció pedig — egy, szerinte nem kétes kimenetelű — népszavazás kiírását szerette volna elérni, amely arról döntött volna, hogy a terület lakossága a Szovjetunió keretein belül kíván-e maradni (!). 14 Mindkét részről elhangzottak történeti, nemzetközi-jogi és etnográfiai érvek. Miután a tanácskozás negyedik ülésén nyilvánvaló vált a két álláspont antagonizmusa, a román delegáció megszakította a tárgyalásokat. 15 Bár a találkozó megszervezésének lehetőségét már 1923 decemberében felvetették szovjet részről (208. sz.), 16 az 1924. március 27-től április 2-ig tartó értekezletet végül több kényszerítő körülmény indukálta. 1924 elején néhány európai tőkés ország (pl. Anglia és Olaszország) elismerték a Szovjetuniót. 17 Ezzel megszilárdulni látszott a szovjet állam nemzetközi jogi helyzete. A francia parlament ugyanakkor 1924. március 11-én ratifikálta a Besszarábia státuszát elfogadó, 1920. évi párizsi jegyzőkönyvet, ami rontotta a szovjet pozíciókat. 18 Végül 1924 februárjára, nem kis mértékben a 12 Uo. 132-135. 13 Uo. 216-219. 14 Uo. 231. 15 Uo. 245-252. 16 Uo. 208. 17 BAJIEPHÍÍ AJIEKCARÍIPOBMH UlmiiKUH.CmaHosjieHue eneuiHeú nojiumunu nocjiepeeojuoifitOHHOü Poccuu (i917-1930 zodbi) u mnumajiucmimecKitü Mup. Camcr-rieTepöypr, 2002. 189-190., 250-251. 18 BeccapaöCKUÜ eonpoc HÜ nepexpécmKe EeponeüCKOÜ dunnomamuu, i. m. 293. 27
