Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.

elsősorban az elsőként publikált forrásoknál, megadták azok titkosításának fokát (például a 117. sz. és 120. sz. esetében), míg más helyen ez teljesen hiányzik. Egyes iratoknál megtalálhatjuk az irat fejlécén lévő instrukciókat is (például a 181. sz. esetében, amely Makszim Makszimovics Litvinov külügyi népbiztos 1931. március 10-i levele Sztálinnak a román-szovjet kapcsolatok fejleményeiről, és ahol utasítás található arra nézve, hogy Vjacseszlav Molotovnak, a Népbiztosok Tanácsa elnökének és Nyikolaj Nyikolajevics Kresztyinszkij külügyi népbiztos-helyettesnek is kell másolatot küldeni), míg a kötetben lévő dokumentumok döntő többségénél nem. Saját tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy a külügyi iratok többségénél a fejlécen vagy a papír alján megtalálható az utasítás arra, hogy kik kapjanak másolatot. Ez a szöveg tanulmányozásánál nem közömbös, hiszen ez alapján vizsgálható meg, hogy az irat a hivatali apparátus milyen szintjére jutott el, és a döntéshozatalban milyen szerepet játszhatott. Ezek a módszertani észrevételek teljesen eltörpülnének, és csak apró kiegészítő javaslatok lennének, ha a két kötet dokumentumait tartalmilag maradéktalannak éreznénk, és választ kapnánk a román-szovjet kapcsolatokat érintő, bennünket foglalkoztató kérdésekre. A korszak román-szovjet államközi viszonyának három — kevésbé ismert — kulcsmozzanatát, és azoknak jelen könyv alapján tükröződő feldolgozottsági szintjét, további feldolgozhatósági és értelmezési lehetőségeit szeretnénk ezért röviden elemezni. Itt kívánjuk megemlíteni, hogy nem megyünk bele a besszarábiai konfliktus 1939-1940. évi kiéleződését és szovjet érdekek szerinti megoldását felvonultató dokumentumok hasonló jellegű értékelésébe, mert ez egy külön recenziónak lehetne a tárgya. Az események kiinduló pontjában szerepet játszó nagyhatalmi politikai indokok és stratégiai okok, illetve ezek összefüggései (MolotovRibbentropp paktum, a francia-német háború, a Baltikum katonai megszállása a Szovjetunió által), az események menete, valamint Besszarábia átadásának kihatásai a kelet-európai kisállamok aspirációira, bonyolult szövevényt alkotnak, melyeknek a kötet alapján történő vizsgálata meghaladná jelen analízis kereteit. Azért is elégszünk meg eme három esemény ismertetésével — az 1940. évi sokakat érdeklő döntő momentum kihagyása mellett — mert Besszarábia sorsának figyelemmel követésében ezeken keresztül is rávilágíthatunk a kötet teljes anyagának általános jellegű válogatásiszerkesztési kérdéseire. Először is az 1921. évi varsói és az 1924. évi bécsi konferenciákról kell szólni, ahol a két állam megpróbálta elismertetni saját álláspontját a másikkal. A varsói tárgyalásokkal összefüggésben jelen kötet alapján nem derül ki, hogy a felek hogyan jutottak el a konferencia megrendezésének gondolatáig. Erre csak Take lonescu román külügyminiszter egy későbbi, 1921. október 10-i levele (107. sz. dok.) világít rá közvetve, természetesen a román álláspont artikulálásával.

10 Az események menetének ilyen váratlan fordulata azért is meglepő, mert a Dnyeszter torkolatvidékének demilitarizálásáról és hajózhatóvá tételéről 1921. július 10-én elkezdődött szovjet-román tárgyalások nem hoztak kézzelfogható eredményt, s az utolsó, július 22-i ülésen elfogadott jegyzőkönyv (95. sz.) is csak a kérdés megvitatásának folytatását írta elő." Ehhez képest már szeptember 22-én megtartották az első összejövetelt az egymást érintő 10 CoeemcKO-pyMbiHCKue ontHOtueHux 1917-1941. T. 1. i. m. 147. 11 Uo. 122-123. 26