Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.

számolva ide a sajtóközleményeket, memoár-részleteket — a 128 dokumentum közül mindössze 39 az eddig nem publikált. A második kötetben javul az arány: a 131 dokumentum közül 73 az új forrás. Eszerint az összesen 259 orosz külügyi irat közül 112 az újonnan publikált (kevesebb, mint a fele), a többi már megjelent a Dokumenti vnyesnyej polityiki SZSZSZR c. dokumentum-sorozatban. Még aránytalanabbnak tünik ez a válogatás a román dokumentumok mellett: az első kötetből 96 irat még egyáltalán nem jelent meg, 14-et pedig — főleg diplomáciai jegyzékeket — szintén közzétettek az előbb említett sorozatban (!). A második kötetben a 130 román dokumentum közül mindössze 9 a másodközlésben megjelent. A temérdek másodközléssel orosz részről azt a hitet keltik az olvasóban, hogy a koncepciózus válogatás alapján létrejött szovjet diplomáciatörténeti sorozatban már közölt iratmennyiséghez képest nem sok új dokumentum található az orosz külügyi levéltárban. Az orosz és a román források közöltségének arányában (aránytalanságában) megbúvó antagon izmusra lehetett volna valamilyen rövid, utalásszerű kommentárt adni, amivel eloszlathatták volna az olvasó ezzel kapcsolatos aggályait. Úgy tűnik, hogy a dokumentumok közlésének módjával és jelzete lésé vei kapcsolatban a szerzők nem alakítottak ki és nem is követtek egy egységes, koherens szempontrendszert. így például a francia vagy angol nyelven egymás számára elküldött táviratoknál és diplomáciai jegyzékeknél a dokumentum keletkezési helyétől függetlenül hol román, hol orosz levéltári jelzetet adnak meg. Csak néhány példával szemléltetve: az első kötet 35. sz. dokumentuma Gerogij Vasziljevics Csicserin szovjet külügyi népbiztos 1920. június 16-i távirata a román külügyminisztériumba. Itt román levéltári jelzet található. A 39. sz. dokumentum Csicserin rádión keresztül eljuttatott jegyzéke Take lonescn román külügyminiszternek 1920. augusztus 5-én az orosz levéltári jelzettel. A 40. sz. iratnál, amely Ionescu augusztus 9-i válasza, román levéltári jelzet van feltüntetve. A 44. sz. dokumentum Alexandru Averescu román miniszterelnök 1920. szeptember 8-i, Csicserinnek küldött távirata az orosz levéltári jelzettel. Ennek könnyen lehetne az a magyarázata, hogy a diplomáciai jegyzékek eredetije a címzett levéltárában fennmaradt, míg a másolata a küldő levéltárából az idők során elveszett. Több helyen — mint például a 40. sz. dokumentum esetében — azonban a román levéltári jelzet alatt meglepő módon az irat megjelenésének első helyeként a már sokszor említett szovjet dokumentumsorozat van megjelölve. Nyilván annakidején nem a román levéltárban lévő duplumot közölték, hanem annak az egykori szovjet levéltárban meglévő másolatát, esetleg eredetijét. Nem kizárt természetesen, hogy az iratok egy része elveszett, ebben az esetben indokolható a címzett részére elküldött példány alapján közölni a dokumentumot. A fellelhetőség helyének ilyen zavaros (a román levéltári jelzettel, de szovjet gyűjteményben történt megjelenés helyével feltüntetett iratok némiképp abszurd esetét is beleszámítva) közlési módja azonban semmiképpen sem fogadható el. Az egységes szempontrendszer hiányának a jele, hogy a diplomáciai jegyzékek, táviratok esetében gyakran nincs feltüntetve a dokumentum nyelve (szintén csak néhány példát kiragadva az első kötetből: az 56., 59., 64., 80. sz. iratoknál). Ez elhanyagolható tényező lenne akkor, ha egységesen nem találnánk erre való utalást, hiszen feltételeznénk, hogy a diplomáciai érintkezés hivatalos nyelve úgyis a francia, a személyes tárgyalások esetén esetleg az angol vagy a német. így azonban egyenetlenné válik az iratok jellegének leírása. További problémát jelent, hogy az iratok egy részénél, 25