Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.

megszakítása után a két állam viszonyában hosszú évekig a feszültség és bizalmatlanság atmoszférája alakult ki. Egyúttal a dokumentumok arról tanúskodnak, hogy mindkét fél állandóan párbeszédre, a vitás kérdések békés úton történő megoldására törekedett."

8 Véleményünk szerint a Besszarábia státusza miatt kialakult vita történelmi háttere, Románia két világháború közötti geostratégiai szerepköre, ideológiai indokok, a két ország biztonságpolitikai törekvései stb. teljesen megmerevítették, és áthidalhatatlanná tették a köztük kialakult ellentétet. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnánk, hogy Románia fegyveres konfliktus nélkül szerette volna megtartani Besszarábiát, míg a Szovjetunió háború nélkül szerette volna azt kiragadni valamilyen formában Románia területi állományából. Ez jelentette a két állam békés szándékát. A békés megoldás lehetőségét nem szabadna túlhangsúlyozni, hiszen nem volt sok esély arra, hogy ezt a kérdést ilyen módon rendezzék, mint ahogy nem is sikerült a tárgyalóasztal mögött létrehozott, kompromisszumos megegyezést kötniük. A problémát a Nicolae Titulescu román külügyminiszter nevéhez köthető közeledési kísérletek sem oldották meg, pedig akkor a két ország közötti viszonyban valóban némi enyhülés következett be, mivel mindketten egyaránt érdekeltek voltak a francia biztonságpolitikai törekvések támogatásában.

9 1940 júniusában végül egy — békés szándékúnak egyáltalán nem nevezhető — szovjet ultimátum fordított a terület sorsán. A Szovjetunió követelését Románia sem békés szándékának köszönhetően elégítette ki. Ez sokkal inkább magyarázható azzal, hogy az akkori eleve kedvezőtlen geopolitikai helyzetében Besszarábia átadásával, és a kisebb jelentőségű Dél-Dobrudzsa státuszáról folytatott tárgyalásokkal elkerülte a többfrontos háború veszélyét. Besszarábiát feláldozta a nagyobb és számára fontosabb területi egység, Erdély megvédése érdekében. Egy év múlva viszont fegyveres erővel vett revansot a Szovjetunión, és visszafoglalta a területet. Összegezve úgy véljük, hogy ha 1933 után azonos külpolitikai érdek folytán voltak is kedvező jelek a két állam viszonyában, az alapvetően nem volt kiegyensúlyozott, s nem az egymás mellett élés békés formája határozta meg. Még az 1930-as évek második felére valamelyest kifejlődő kereskedelmi kapcsolatok sem ellensúlyozhatták az egymáshoz történő, negatív előjelű viszonyulást. Nehéz eldönteni, hogy a kötet összeállítói valóban a két ország viszonyában tapasztalható pozitív jelek felmutatására törekedtek-e, és direkt módon ehhez gyűjtöttek anyagot, vagy rábízták magukat egy mintavételszerü válogatás eredményére, ahol a dokumentumok úgyis indirekt módon bizonyították volna a fenti idézetekben lévő állításukat. Mindenesetre jelenlegi történeti ismereteink szerint a békés szándékok kimutatása vagy igazolása nem lehetne a kötet összeállításának vezérmotívuma, ugyanakkor még a kötetbe válogatott dokumentumok sem tanúskodnak erről. Megszámolatlanul is rögtön feltűnik az első kötet kézhez vétele után, hogy orosz részről több a másodközlés, mint az először publikált irat. Egy gyors statisztikát elvégezve: az első kötetben — csak a primer forrásokat figyelembe véve, tehát nem 8 Uo.5. 9 1933-tól a két állam európai politikában képviselt azonos álláspontját Hitler hatalomra jutása, annak szovjetellenes külpolitikai irányvonala és a versailles-i rendszer szétszabdalására irányuló kurzusa, illetve ezzel összefüggésben a Szovjetunió és Franciaország lassú közeledése generálta. Ez nem jelentette a köztük lévő súlyos ellentét „elfelejtését", a Szovjetunió mindössze arra kötelezte magát, hogy meghatározatlan ideig nem veti fel a kérdést. Erre I.: O. H. KEH-A. H. PynACOB: i. m. 441-442. 24