Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Kósa László: A levéltári kiadványok jelentősége / 3–9. o.

KOSA LASZLO A LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK JELENTŐSÉGE" Vállalt feladatom, hogy a Magyar Levéltárosok Egyesülete kívánságának megfelelve, „külsősként" értékeljem a levéltárosok munkájának kiadványokban tükröződő, megvalósuló munkáját. Tagadhatatlan, hogy érzek némi bizonytalanságot, mivel nem vagyok levéltáros, csupán levéltári kiadványokat használó kutató. A feladat mindenképpen hálátlan. Olyan mennyiségű kiadványról, akkora adattömegről véleményt mondani, mint amilyet az elmúlt másfél évtized levéltári kiadványai alkotnak, valószínűsíthetően csak nagy hibaszázalékkal lehet. Ezért nem szerénykedés részemről, amikor kijelentem, hogy mondandóm vázlatos lesz, és eleve vállalnom kell az esetleges tévedéseket. Bízom benne, hogy sikerül az egyensúlyt megtalálnom a két látásmód között: azaz ahogyan csakis a szakterület művelői látják, mérlegelhetik munkájuk értékét, viszont a külső szemlélő számos olyan mozzanatra rámutathat, amihez távolságtartás szükséges, amit a belső munkatárs nem, esetleg csak ritkán vesz észre. Végül nem titkolom, hogy a felkérés elfogadásában az is közrejátszott, hogy az megtiszteltetés számomra. Tizenöt év kiadványi munkájának értékelése ritka alkalom, nem csak az idő könyörtelen múlása miatt, hanem mert az elmúlt tizenöt esztendőben olyan események zajlottak le, amelyekhez hasonlóknak kevés nemzedék lehet tanúja, amelyek kihatottak és kihatnak mindnyájunk életére, természetesen a levéltárosi munkára is. Ez alatt a másfél évtized alatt az egyetemes történet szoros függvényeként jelentős politikai fordulat következett be hazánk sorsában. Korszakhatár átélői vagyunk nemcsak a politika-, hanem társadalom- és müveltségtörténetben is. Az emberekben mindig fölfokozott érzelmeket keltő ezred- és századfordulók élménye szintén ritka eseményként adódott. Jelentős történeti évfordulók estek erre a másfél évtizedre, amelyek — erre még visszatérek — kiemelt kutatásösztönzők voltak. Végül korszakos technikai váltás folyamatának is részesei vagyunk. A számítógép alkalmazása és a digitalizálás a közelmúlt esztendeiben vált tömegessé Magyarországon a társadalomtudományokban, így a levéltárosi munkában is. Mondandóm két nagyobb részre tagolódik. Előbb levéltárak szerint haladva próbálom a jelentősebb teljesítményeket, profilokat, érdekességeket szemelvényesen áttekinteni. Utána összegző megállapításokat teszek, törekedve az általam érzékelt problémákra is rámutatni. A két szempontot pontosan nem tudom elválasztani, de erre nincs is feltétlenül szükség. Az imént említett vázlatosság nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kiadványok nagyobb részét — sajnos — nem tudom megemlíteni. Mindazoknak, akiket eljárásom érzékenyen érint, előzetesen is elnézésüket kérem. A Magyar Országos Levéltár — mai divatos szóhasználattal élve — a szakterület „vezérhajója", kiadványai darabszám szerint az egész anyag mintegy hatodát, hetedét teszik. Természetes dolog, hogy a legnagyobb, legrégibb, vezető intézmény teljesítménye kiemelkedő. Sorozatai és sorozaton kívüli kiadványai egyaránt nagyon Előadásom a magyar levéltárak 1986 és 2001 között megjelent kiadványai Budapesten 2001. november 2122-én sorra kerüli bemutatójához készült bibliográfiára támaszkodik: írott emlékezet. Másfél évtized kiadványaiból. Bp., 2001. Ez a kiadvány felment a feladattal eredetileg járó kötelezettség alól, nevezetesen, hogy a filológia szabályai szerint nagyszámú név. cím, könyvészeti adat közlése lenne kívánatos. Ezen a helyen is köszönöm SZÖGI LÁSZLÓ és RESS IMRE előadásomhoz nyújtott szíves segítségét és útmutatását.