Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Kósa László: A levéltári kiadványok jelentősége / 3–9. o.
változatosak. Utóbb, a kisebb levéltáraknál, megkísérlem majd a jellemzőket és a „műfajokat" részletesebben kiemelni. Itt engedjék meg, hogy ettől eltekintsek, ugyanis a Magyar Országos Levéltárnál minden műfaj képviselve van, és ugyancsak megtaláljuk az összes fontos témát, amelyek jellemzik a szóban forgó másfél évtizedet. 1. A forráskiadások nagy hányada ide tömörül. Ennek okai közt említem, hogy itt összpontosul a legnagyobb kutatói kapacitás. Továbbá: mivel a kiadók számára üzleti hasznot nem kínál, a forráskiadást leginkább a Magyar Országos Levéltárnak kell vállalnia. 2. Ugyanígy nagy a száma a segédleteknek is. Jó példát adnak erre a térképkatalógusok és a különböző repertóriumok. 3. Módszertani és levéltártani kiadványokkal csak itt találkozunk. 4. A Magyar Országos Levéltárhoz kapcsolódnak a szakterület folyóiratai. 5. Itt találkozunk legtöbb a számítógépes publikációval. Hangsúlyozottan a teljesség igényét mellőzve emelek ki néhány fontosabb forráskiadványt. Az Arpádházi királyok oklevelei kritikai jegyzékének 1923-ban kezdett megjelentetése befejeződött. A Zsigmondkori oklevéltár kiadása Mályusz Elemér munkájának folytatásaként már 1420-nál tart. Időszakunkra esik Jakó Zsigmond jelentős alkotása, a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveinek megjelentetése. Ám, hogy ne csak középkori vonatkozások szerepeljenek, megemlítem a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadását 1848-tói, söt az 1945 utáni koalíciós időből is. Eseményként tartjuk számon az MSZMP KB ülései jegyzőkönyvei nyilvánosságra kerülését. A közlevéltárak élén áll Budapest Főváros Levéltára. Kilenc sorozatát számoltam össze. Igaz, akad köztük „alvó" is: a Budapest Főváros Levéltári Közleményei 1988 óta nem jelenik meg. A sorozatok tartalma gazdag, forráskiadványokkal, dokumentációval, feldolgozásokkal, önálló történeti munkákkal és természetesen várostörténeti tanulmányokkal találkozunk a címek között. A Párhuzamos archívum c. sorozatban 2000-ben jelent meg az Egyházi hangulatjelentések, 1951, 1953 című érdekes munka. Az előadásomban követett elvtől most kivételesen azért tértem el, mert felkészülés közben értem a végére ennek a figyelmemet lebilincselő olvasmánynak, amely akár tényirodalomként is fölfogható. Igen változatos tartalmú a fővárosi levéltár sorozaton kívüli 18 kiadványa. Kiadja a Budapesti Negyedet is, amely azonban nem levéltári folyóirat, noha rendszeresen közöl dokumentumokat. Hol van már a hajdani egyszemélyes levéltárak kora! Félévszázada még majd minden megyei és városi levéltárban raktárkezelővel az oldalán egyetlen, többnyire jogi végzettségű személy dolgozott vagy eltökélt szakmaszeretetből, vagy kényszerből, menedékként tekintve munkahelyére. Mára a legtöbb megyei levéltárról elmondható, hogy nem csak tudományos kutatóhely, hanem kisebb tudományos intézet is, ahol földolgozó és kiadói tevékenység egyaránt folyik, konferenciákat és kiállításokat rendeznek, a munkatársak tudományos fokozatot szereznek. Mindez tükröződik abban, hogy gyakorlatilag minden megyei levéltár kibocsát évkönyvet, vagy ha nem annak nevezi, füzetsorozatot (akár egyidejűleg többet) vagy rendszerességgel megjelenő tanulmánykötetet. Ezek szintén nagy változatosságot mutatnak. Súlyuk és értékük sokban függvénye a helyi személyi és anyagi feltételeknek, illetőleg az adott levéltár anyagának. Már előfordul fondjegyzék második-harmadik kiadása, söt határmenti nemzetközi együttműködés is (Szatmár). Örvendetes, hogy egyre több középszintű segédlet jelenik meg (Heves, Tolna, Csongrád, Bács-Kiskun). 4
