Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Molnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.

Jóllehet, az 1802-1808 közötti országgyűlési előzményekre hivatkozott, ám mindenképpen érdemi újdonság volt Zala megye követutasításainak sorában a kereskedelmi és váltótörvénykönyv megalkotására vonatkozó javaslat. A zalai utasítás azt is indítványozta, hogy a megyék tervezett elrendezésekor törvényben szabályozzák a papok szavazati jogát és a tisztújítás módját, az utóbbira nézve pedig töröltessék el az 1819-ben kiadott királyi rendeletet, amely „elrontotta" a választások korábbi rendjét, és — amint a Zalában is történt — „több kiszökésekre alkalmatosságot és példát nyújtott." A zalai követutasítás bár nem az első pontok között, de kellő hangsúllyal foglalkozott a törvénytelen újoncozási és adóbeszedési királyi rendeletek által okozott legsúlyosabb sérelmekkel is. Előírta a követek számára, hogy szorgalmazzák a hadiadó ezüstpénzben történt beszedése (tulajdonképpen felemelése) által okozott sérelmek orvoslását, és szerezzenek elégtételt a zalai adminisztrátor, Amadé Antal királyi biztosi tevékenysége által okozott sérelmekért, valamint azokért is, amelyeket más megyék királyi biztosai követtek el. Az utasítás szintén sérelmesnek nyilvánította, hogy 1823-ban a kormány lefoglaltatta Nógrád megyének Zalához intézett hivatalos átiratát, a hasonló esetek jövőbeni elkerülése érdekében pedig szorgalmazta a vármegyék egymás közti érintkezésének szabadságát garantáló törvény megalkotását. Zala megye követutasításának 18. pontja — nyilván taktikai megfontolásból, és az uralkodóval szemben kötelező lojalitás palástja alá bújva — nem közvetlenül a korábban már törvénytelennek nyilvánított királyi rendeletek kiadását, hanem csupán az azokat erőszakos úton végrehajtató királyi biztos személyét támadta. Sérelemként adta elő, hogy Amadé „már előre Zalaegerszegre, a vármegye gyülekezetének helyére számos katonaságot rendölvén, ezen vármegyének két alispánját, hat föbíráit maga eleibe idézte, és személyeiket letartóztatván, katonai őrizet alá vetette, sőt jószágaikra, és nemes curiáikra is mindaddig, míg [a két királyi rendeletet] nem teljesítették, a katonai executiót [végrehajtást] kiterjeszteni kívánta, úgy ezen letartóztatással főjegyzőnek, főadószedőnek és minden alszolgabíráknak személyeit fenyegette, és ily erőszakos móddal mind az újoncok kiállítását, mind az adónak ezüstpénzben parancsolt megfizetését katonai erővel eszközöltette." A zalai követutasítás gyakorlatilag hivatali visszaéléssel, hatáskörének túllépésével, a sarkalatos nemesi szabadságjogok sárba tiprásával vádolta a királyi biztost, miközben a katonai karhatalmat Amadé utasítására bevető ezredparancsnokot, Mengen bárót nemcsak felmentette e vádak alól, hanem egyenesen a honosítását javasolta, azzal az indokkal, hogy „katonai virtusát, hasznos szolgálatait, érdemeit, hazánkhoz és nemzetünkhöz való hajlandóságát közönségesen ismerjük."

16 Mivel a követválasztás idején még nem volt köztudott, milyen érdemi javaslatokat kíván az uralkodó az országgyűlés elé tárni, a zalai követutasítás úgy rendelkezett, hogy e javaslatokra nézve majd a királyi előterjesztések országgyűlési kihirdetése után kérjenek pótutasítást a megye követei. Szegedy Ferenc és Deák Antal első, 1825. szeptember 19én kelt követjelentésük mellékleteként küldték meg Zalába az előző napon kihirdetett királyi előterjesztéseket, kérve megyéjük pótutasítását. Zala megye 1825. október 4-i közgyűlése, tekintettel arra, hogy a királyi előterjesztésben foglalt javaslatok szűk köre korántsem elégítette ki a rendek várakozását, az országgyűlési követek alaputasítását 16 ZML kgy. ir. 1825:2320. Vö.: DEGRÉ A.: i. m. 155. 55