Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Molnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.
kiegészítő pótutasítás kidolgozását rendelte el. A munkát egy, az alaputasítást elkészítő bizottság tagjainak többségét is magában foglaló 17 főnyi, a közgyűlés által kinevezett megyei testületre bízták.(Ebben helyet kapott pl. Deák Antal sógora, Oszterhueber József táblabíró is). 17 Zala megye követeinek 1825. október 6-án elfogadott rövid, mindössze négy pontból álló, ám elvi jelentőségű pótutasítása a királyi előterjesztésekben is szereplő rendszeres bizottsági munkálatok mellett — sőt még azok előtt — az alábbi sérelmek országgyűlési tárgyalását és orvoslását (irántuk törvény alkotását) szorgalmazta: a váltópénz árfolyamának leszállítása, a hadiadó ezüstpénzben történt erőszakos beszedése, a hasonló módon (uralkodói rendeletre, királyi biztosok által, katonai karhatalom segítségével) történt újoncozás végrehajtása, az így eljáró királyi biztosok felelősségre vonása, a jövendőre nézve a hasonló esetek ellen az ország biztosítása, a só árának felemelése, a törvény szerint háromévente tartani rendelt országgyűlés összehívásának elmulasztása, a törvényhatóságok királyi rendeletek általi kormányzása, a katonaságnak a törvényesnél nagyobb mértékű magyarországi beszállásolása, valamint a törvényhatóságok egymás közti levelezésének akadályozása. Mindezek mellett azt is tartalmazta a pótutasítás, hogy az 1790-es rendszeres bizottsági munkálatok vizsgálatára ne rendeljenek ki újabb bizottságokat, hanem lehetőleg még ezen az országgyűlésen iktassák őket törvénybe, a pénzügyi rendszer elrendezésére vonatkozó tárgyalások során pedig az 1812-ben megállapított alapelvekhez tartsák magukat a zalai követek, ahhoz tudniillik, hogy a pénzügyi rendszer alapját ne papírpénzben, hanem egyedül és kizárólag pengő (nemesfém, arany és ezüst) pénzben állapítsák meg, végül pedig igyekezzenek törvényt hozatni a nemesi felkelés rendszeres szemléjéről (lustrájáról). 18 Zala megye pótutasítása szinte maradéktalanul alátámasztotta a királyi előterjesztések nyomán készített rendi válaszfeliratban megfogalmazottakat, így a zalai követek teljes mellszélességgel csatlakozhattak az országgyűlés legfontosabb követeléseihez. A három hét híján két esztendeig húzódó országgyűlés tevékenységét elemző Horváth Mihály mind Zala megye első követét, Szegedy Ferencet, mind pedig a másodikat, Deák Antalt azon jelesebb személyiségek közé sorolta, akik — nem lévén még szervezett ellenzéki párt, és egyetlen pártvezér — valamennyien az ellenzék vezérszónokai voltak egy-egy kérdés tárgyalása kapcsán. 19 Ballagi Géza szerint a mindig komoly, higgadt Deák Antal, akit Széchenyi István gróf 1825. október 14-i naplóbejegyzésében a „legerényesebb" jelzővel tisztelt meg, országgyűlési követsége idején a „légy határozott a lényegben, de körültekintő a végrehajtásban" elvet követte. 20 A követek tevékenységét az országgyűlés végeztével összegző jellemzésben minősítő császári titkosrendőrség 1827-ben még alig méltatta figyelemre Deák Antalt. Mindössze annyit jegyeztek fel róla, hogy a diétán jelentéktelen szerepet játszott, noha az adómegajánlás kérdése kapcsán konok ellenzéki álláspontot képviselt. 21 1830-ból 17 ZMLkgy.jkv. 1825:2650. Vö.: DEGRÉA.: i. m. 158. 18 ZML kgy. ir. 1825:2650. {A pótutasitás és a követeknek szóló kísérőlevél fogalmazványa.) 19 HORVÁTH MIHÁLY: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Pest, 1868. 1. köt. 151. 20 BALLAGI GÉZA: AZ új állam megalapítása. Bp., 1987. (A magyar nemzet története. 9. köt. Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR) 127.; Gróf Széchenyi István naplói. Szerk.: VlSZOTA GYULA. Bp., 1932. (= SZÍN) 2. köt. 633. 21 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (= HHStA) Kaiser Franz Aktén. Karten 146. (alt 148.) Charakteristik der auf dem ungarischen Landtage vom Jahr 1825/6/7 erschienen Magnaten und Ablegaten. Zusammengestellt aus 56
