Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Nemes Lajos: Eger város önkormányzata, 1687–1848. Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata, 1687–1848 / 65–67. o.
NEMES LAJOS EGER VÁROS ÖNKORMÁNYZATA (1687-1848) Heves Megyei Levéltár, Eger, 2001. 238 p. SZABÓ JOLÁN GYÖNGYÖS ÖNKORMÁNYZATA (1687-1848) Heves Megyei Levéltár, Eger 2001. 228 p. 2001 végén jelent meg (a levéltári szakma és a helytörténészek nagy örömére) a Heves Megyei Levéltár gondozásában Eger és Gyöngyös mezővárosok önkormányzat-története a török hódoltság megszűnte és az 1848. évi polgári forradalom közti időszakból. Az örvendetesen gyarapodó közigazgatás-történeti munkák sorában az említett könyvek is megerősítik azt a régtől bizonyított tételt, hogy a későfeudális-kori Magyarországon az azonos jogállású települések autonómiája és struktúrája között — számos azonos, vagy rokon vonás mellett — olykor egészen nagy különbségek lehettek. A két, figyelemre méltó, hasonló (csaknem azonos) szerkesztési elvek és terjedelmi határok között kiadott kötet olvasói választ kaphatnak arra a kérdésre, hogy az egy vármegyében, egymáshoz közel fekvő két mezőváros autonómiája kapcsán milyen mértékű egyedi és általános jelenséggel állunk szemben, illetve a városok önkormányzata miként alakult a földesúri hatalom változó erőviszonyai közepette. A két mezőváros a török kiűzését követő első években a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat élvezett. Eger esetében erre a biztosítékot az jelentette, hogy a város 1687. december 17-től — a püspöki ellentmondás és tiltakozás dacára — a Kamara irányítása alá került és Fenesy György püspök csupán 1695-ben tudta érvényesíteni földesúri jogait. Ami egyúttal azt is jelentette Eger számára, hogy a „Habsburg törvénytelenség" hét éve alatt élvezett széleskörű autonómiából lesüllyedt a földesúri mezővárosok szintjére. Az 1695-ben létrejött egyezség szerint a bíró és a tanács tagjainak kijelölése a püspök kezére került, valamint ugyancsak a földesúr birtokába jutottak a korábban városhoz tartozó ingatlanok és más bevételi források. Egerhez hasonlóan Gyöngyösnek is a törökkorban szerzett és szokásban volt jogai (elöljárók választása, első fokú bíráskodási helyhatóság, statutumalkotás, szabad végrendelkezés és ingatlanok adásvétele) közvetlenül az 1687 utáni években még biztosítottak voltak. A földesúri hatáskör kiterjesztése a 18. sz. elején fokozatosan, inkább közvetett eszközökkel, illetve módon történt és csak később mutatkozott meg nyílt és egyértelmű jogelvonásként. Az autonómia szempontjából a leglényegesebb kérdés, az elöljáróság szabad választása 1716-ban szenvedett csorbát annyiban, hogy a földesurak személyesen, vagy küldötteik útján megjelentek a restauráción. A nyílt beavatkozás „kodifikálása" 1795-ben következett be azzal, hogy az úriszék meghatározta a választás rendjét, amelynek legfontosabb eleme, a jelöltállítás joga (ellentétben az eddig szokásban volt gyakorlattal) a földesúr hatáskörébe került. Ennek birtokában már a földesurak akár a mezővárosi többség szándékával szembeni jelöltet is „confirmálhattak", sőt példát találhatunk a tanács működésének felfüggesztésére, de ide tartozik a város bevételei jelentős részének a földesurak kezére jutása is. Ugyanakkor a mezőváros 19. századi megerősödését jelzi, hogy 1837 után a tisztújításkor a földesúr három jelöltje mellett a tanács is kandidálhatott három személyt. 65
