Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.
különleges követeléseknek a kielégítésére szolgált, amelyeket a békeszerződés több cikkelyében rögzítettek és írtak elő Magyarország számára a győztes hatalmak. 24 Az egyezmények aláírása előtti tárgyalások, viták elsősorban a 2. pont alatt bemutatott kötelezettségről folytak. Ebben az esetben ugyanis az anyagi érték többszöröse volt a megállapított jóvátételnek. (A Magyarországgal szemben támasztott különleges követelések értéke több mint háromszorosa, 616 454 millió aranykorona volt a jóvátételi összegnek.) 25 Másrészt a jóvátételről elfogadott döntéssel szemben nem egy előkészített, a gyakorlatban már működő konszenzust kellett újra rögzíteni, hanem az egymástól eltérő álláspontokat ezeken a megbeszéléseken kellett egyeztetni. A nézetek ütköztetése után abban állapodtak meg a tárgyaló felek, hogy magyar részről csak azt az összeget kell kifizetni, amely a saját, 356 848 aranykoronás ellenkövetelésének levonása után megmaradt. Ez a különbözet közel 260 millió aranykoronát jelentett, amelynek a fent meghatározott éves, pengőre átszámított értéke volt a 13,5 millió pengő. 26 Sikerült megegyezést elérni azokkal az agrárperekkel kapcsoltban is, amelyeket a földreformok soron elszenvedett veszteségek kárpótlásáért indítottak a magyar optánsok. A tárgyalásokon a hitelező — korábban győztes — hatalmak 27 nyomására — illetve jelentős segítsége mellett — kártérítést ítéltek meg számukra. Ez azokra a személyekre vonatkozott, akiknek ilyen ügyük 1930. január 20-án a csehszlovák-magyar, jugoszlávmagyar vagy a román-magyar vegyes döntőbíróságok valamelyikén folyamatban volt. Hangsúlyozni kell, hogy ezt az egyezséget Csehszlovákia, Románia, és Jugoszlávia csak úgy volt hajlandó megkötni, hogy rögzítették különvéleményüket, amely szerint a magyar és nem magyar állampolgároknak országaik földreformja miatt ellenük, a Vegyes Döntőbíróságokon folytatott kártérítési perek jogosságát továbbra sem ismerik el. 28 Ez a folyamatosan és tartósan képviselt elutasítás oka nemcsak az állami szuverenitás miatti érzékenységben, hanem az agrárperekben szereplő vagyon nagyságában is keresendő. A magyar optánsok által ebből a célból megindított ügyek perértéke megközelítette az 1,1 milliárd pengőt. 29 A hitelező, azaz a győztes hatalmak az antagonisztikus vélemény-különbséget úgy oldották fel, hogy kompromisszumos megoldásként a párizsi harmadik egyezményben felállították Olaszország kezdeményezésére az Agráralapot, amely átvette a kisantant SEBESTYÉN P.: i. tn. 15-16.; Magyar Törvénytár, i. m. 80. A Magyarországgal szemben támasztott követelések a következők voltak: A trianoni Magyarországot megszálló csapatok költségei. A magyar hadifoglyok és internáltak hazaszállítási költségei. Jugoszlávia követelése a le nem szállított szénmennyiséggel kapcsolatban. Görögország folyami hajózásának kára következtében felmerült követelések. Utódállamok követelése a nekik átengedett vasútvonalakhoz szükséges felszerelés tekintetében. Románia követelése a bukaresti béke hatálytalanításával kapcsolatban. Különféle alapítványok, szövetségek stb. követelései a vagyonmegosztás tárgyában. A háború előtti közigazgatási adminisztráció tartozásainak Magyarországra eső része. Csehszlovákia kártérítési igénye a magyar tanácskormány csapatainak, országa területén folytatott hadműveletek miatt. A Magyarországra eső német követelések, amelyek érvényesítési joga átszállt a hitelező hatalmakra. SEBESTYÉN P.: i. m. 14-17. A Sebestyén által közölt számítás szerint a különleges követelések végösszege 715,087 millió pengő volt A pengő bevezetésekor egy aranykorona 1,16 pengővel volt egyenlő SEBESTYÉN P.: i. m. 15-22. Ezek alatt azokat az első világháborúban győztes államokat kell értenünk, amelyek a veszteseknek hiteleket adtak a háború után. Közülük is ki kell emelni Franciaországot, Nagy-Britanniát, és Olaszországot. A Párizsban aláírt második egyezmény harmadik bekezdése. Magyar Törvénytár, i. m. 99. SEBESTYÉN P.: i. m. 39. 36
